Fejes Lajosnak hívnak, és Bánffyhunyadon születtem 1945-ben. A háború utáni nehéz években felnőve, az akkori nélkülözések és bizonytalanság arra neveltek, hogy egy életen át a kevéssel is megelégedjek. A kommunista hatalom akkori szokása szerint nekünk is, sok más sorstársunkkal együtt a kilakoltatás jutott, és odahagyva a hunyadi családi házat, szüleimmel a kissebesi fafeldolgozó telep szolgálati […]
A múlt havi lapszámunkban az Utam Istennel rovatban bemutatkozott Mezei Áron kedves felesége, Erika a magyarországi Gyulán tett szeptember végi látogatásuk során nagyon rosszul lett. Miközben két kisfiukat váradi jóbarátaikra bízták, Áron a felesége mellett maradt, kit a szegedi klinikára szállítottak, hogy előkészíthessék egy rendkívül nehéz műtétre, melynek sikerességére az orvosok nem sok esélyt láttak. […]
Lukács Ilonkának hívnak, és 1955-ben születtem Györgyfalván. Megnyitom most előttetek emlékeim ajataját, és íme, egy fejkendőt viselő, pirospozsgás arcú, szép fekete szemű kislány néz csodálkozva ránk… s eközben elmémben boldog, gondtalan gyermekkorom színei, illatai, érzései villannak fel: a szülői ház a Felső utcában, a kert, ahol minden bokor jó ismerős volt, az erdő meg a […]
A nevem Szallós Erzsébet, Magyarvistán születtem 1950-ben, és azóta is itt élek családommal együtt. Szeretném elmesélni most nektek, Kalotaszeg népének, a megtérésem történetét. De mielőtt erre rátérnék, egy pár szóban megemlítem, hogy engem a „gólya” egy szerető családba tett le. Szüleim egyszerű, de nagyszerű emberek voltak, akik, mint egyedüli gyermeket, nagyon szerettek, és mindent megtettek […]
Jancsó Erik vagyok, és Kolozsváron születtem 1966-ban. Szüleim, akik értelmiségiek voltak és akiktől nagyon sok jót tanultam, a legjobbat kívánták számomra, azonban családunk sajnos nem hitt Istenben. Édesanyám, akivel nagyon jó barátok voltunk, sokszor elmondta nekem: – Isten nem létezik, nem is létezhet. Hiszen ha létezne az a jó Isten, akiről a vallások beszélnek, akkor […]
Édesapámról is szólnék: ő is keresztény volt, de csak úgy, hogy felfogása szerint attól inni és helytelenül szólni még lehet. Sajnos a megkeresett pénzre sem nagyon ügyelt, ezért inkább édesanyámnak és nagymamámnak jutott osztályrészül, hogy éjt-nappalá téve dolgozzanak, hogy előteremthessék a számunkra szükségeseket. Sokszor láttam kiskoromban édesanyámat térdre borulni imában, de idegesnek sosem. Nagyon szerette […]