A múlt havi lapszámunkban az Utam Istennel rovatban bemutatkozott Mezei Áron kedves felesége, Erika a magyarországi Gyulán tett szeptember végi látogatásuk során nagyon rosszul lett. Miközben két kisfiukat váradi jóbarátaikra bízták, Áron a felesége mellett maradt, kit a szegedi klinikára szállítottak, hogy előkészíthessék egy rendkívül nehéz műtétre, melynek sikerességére az orvosok nem sok esélyt láttak.

Eközben az egyik legszebb ima-összefogást tapasztalhattuk meg: mind nálunk, mind külföldön, ismerősök és ismeretlenek vitték Isten elé, számos otthonban és gyülekezetben Erika ügyét, kérve a Teremtő beavatkozását, az Ő szent akaratának megfelelően.

Értesüléseink szerint, az első vizsgálatot elvégző gyulai orvos testvérünk, ki ezután szegedi agysebész ismerősének beajánlotta Erikát, az október 4-én, kedden reggel 8 órától kezdődő műtét ideje alatt több mint három órán át, végig térden állva imádkozott annak sikeréért.

A műtétet végző orvos, a sikeres beavatkozást követően többek között ezt mondta: „Úgy éreztem, mintha valaki vezetett volna mindvégig a műtét során.”

Továbbra is imádkozzunk e fiatal párért, a két kisfiú édesanyjáért, nem feledkezve meg a többi betegről és szenvedőről sem.

Igen, van értelme az imának. Van erő abban, ha együttesen kérjük a menny beavatkozását a legnehezebb helyzetekben is.

Legyen ez az eset biztatás mindannyiunk számára. Az Úr neve legyen dicsőítve, Ámen.

„Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.” (János 15:7)

(J.E.)