E kifejezést szokták használni, amikor valahol összevisszaság, káosz uralkodik. 1Mózes 10:10 versében találkozunk először e szóval: amikor is a Nimród által Sineár1 földjén épített városok felsorolásánál ez szerepel elsőként.
A Bábel szó eredete valószínűleg az ó-babiloni nyelv babalu ‘szétszórni’ igéjéből ered, mellyel az illető vidék lakói jelölték ezt, az emberiség történelme szempontjából egyedülálló helyet. De mi is történt itt?
A vízözön vége fele, az egész világot beborító vizek visszahúzódásakor, a bárka az Ararát hegyén feneklett meg2 (1Mózes 8:4). Noé és három fia, Sém, Khám és Jáfet a feleségeikkel együtt kijöttek a szárazföldre, és szaporodni kezdtek. Egy idő után a még egységes, egyetlen, kezdeti nyelvet beszélő nép elindult, és letelepedett a Sineár földjén, a Tigris és az Eufrátesz medencéjében.
Habár Istennek Mózes 1:28 szerint3 már eredetileg is az volt a célja, hogy az emberek szétszóródva, az egész földet töltsék be, az akkori, Khám unokája, Nimród4 által vezetett nép mégis úgy döntött, másként tesz: „És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk a föld egész színén.” (1Mózes 11: 4)
A bábeliek itt egy olyan kormányzatot akartak létrehozni, ahol minden egy kézben összpontosul, ahol az emberek büszkék lehetnek saját megvalósításaikra (mint például a tervezett toronyra), és talán arra is gondolhattak, hogy a felhőkig érő építmény védelmet nyújthatna egy újabb özönvíz esetén. Ha ez utóbbi gondolat valóban megszületett bennük, akkor az bizalmatlanságot jelentett Isten világos ígéretével szemben, aki kijelentette a Noéval kötött szövetség alkalmából, hogy özönvíz sohasem lesz többé (1Mózes 9:15).
Isten azonban nem helyeselte szándékukat, és elhatározta hogy meghiúsítja azt:
„Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.” „Ezért nevezék annak nevét Bábelnek, mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.” (1 Mózes 11: 7,9)
Ekként vált Bábel tornya és városa az ősnyelvek szülőhazájává. A hirtelen különböző nyelveket beszélő családok és nemzetségek, abbahagyva a toronyépítést, kénytelenek voltak nyelvek szerint tagolódni, és új hazát keresni. Ez pedig hozzásegítette őket ahhoz, hogy külön-külön meglegyen az esélyük Isten keresésére:
„És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve elrendelt idejöket és lakásuknak határait; hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem.” (Pál beszéde az athéniakhoz – Apostolok Cselekedete 17: 26-27)
Azóta a történelem folyamán számos vezető határozta el, hogy az egész világot meghódítva, az emberiséget egy kormányzat alá vonja: ilyen volt Makedón Sándor, a római császárok, Dzsingisz kán, Napóleon, az újabb korban pedig Hitler és Sztálin, vagy jelenleg is a globalizációs folyamat hátterében álló „nagyok”. Képzeljük el, milyen behatása lett volna egy pogány, istentelen, világszéles diktatúrának! A mindenkori diktátorok mögött meghúzódó sötét hatalom, Istennek és Isten gyermekeinek ellensége, a Sátán, megpróbálta volna Isten emlékét is kitörölni az emberek emlékezetéből, és egyúttal teljes züllésbe, nyomorba és pusztulásba taszítani őket – amin különben most is szorgalmasan munkálkodik.Isten azonban akkor is, és ma is erősebb és bölcsebb mindannál, amit a lázadó ember meg ördög kitalálhat, és az Ő Gondviselése vezeti továbbra is a nemzeteket addig, amíg mindenki meghozza végső döntését – mellette vagy ellene.
A bábeli építők az akkori „technikában” bíztak: a szurokkal összeragasztott agyagtéglákban (1Mózes 11:3). A mai embernek – legalábbis az ő szempontjából – már sokkal bonyolultabb „játékszerei” vannak, amelyekbe bizalmát helyezi: genetikailag manipulál, repülőkön száguldozik, acél és üveg kolosszusokat emel a felhőkig, rakétákat küld az űrbe, nukleáris energiával kísérletezik, és teszi mindezt abban bízva, hogy nagyon is jól tud boldogulni ő, az ember-titán, Isten „zavaró” jelenléte nélkül is…
Te és én miben, kiben bízunk?
Bábel félbemaradt tornya ma is prédikál a messze múltból … Értjük-e szavát?
Az Úr Jézus szavaival búcsúzunk: „Az Urat, a Te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!” (Máté 4:10)
László Jenő és J. E.
- A későbbi Babilon országa, a mai Irak területén.
- A mai Törökország területén.
- „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet…”
- 1Mózes 10:6-9.
