Régi keletű, eredetét az őskeresztény egyház történelmében kell keresnünk. A Krisztus feltámadása és mennybemenetele utáni pünkösd napján a Szent Lélek kiáradt a Jeruzsálemben tartózkodó, Krisztust követő apostolokra. Ők ezután kiléptek az utcára, és a tömegnek prédikálták a megfeszített és feltámadott Krisztust. Az erről szóló bibliai jelentésben, az Apostolok Cselekedetei második fejezetéből azt is megtudhatjuk, hogy azon a napon csaknem háromezren keresztelkedtek meg. Kezdetben az ilyeneket tanítványoknak nevezték. Például az Apostolok Cselekedetei 9:1o től kezdődően arról olvashatunk, hogy Damaszkuszban volt egy Anániás nevű tanítvány, akit Isten az Egyenes utcába küldött, hogy látogassa meg ott a tárzusi Sault. Ez a látogatás Saul keresztségével végződött, aki így a hívőket üldöző Saulból Pál apostollá vált . Ugyanennek a fejezetnek a 36. verse egy Tábitha nevű nőtanítványt is említ, aki gazdag volt jó cselekedetekben.
Krisztus tanítványai ellen feltámadt a gyűlölet, még Pál megtérése előtt. A legelső mártír egy István nevű diakónus volt, akit Jeruzsálemben megköveztek, akinek a kivégzésénél Pál (Saul) is jelen volt, őrizve azoknak a ruháit, akik Istvánt kivégezték. Ettől kezdve a gyülekezetnek üldözést kellett elszenvednie. A menekülők közül egyesek eljutottak Föníciába, Ciprusra, sőt még Antiókhiába is (Apostolok Cselekedetei 11:19). Antiókhia volt Szíria akkori fővárosa. Ebben a városban nevezték Krisztus tanítványait legelőször keresztényeknek ( Apostolok Cselekedetei 11:26), az Újszövetség eredeti nyelvén – görögül – khrisztianouszoknak. A név első része, a „khrisz” ugyanaz, mint amellyel a Krisztus neve, a „Khrisztosz” kezdődik. A khrisztianouszt eredetileg valószínűen lekicsinylően használták, jelentése: Krisztuskövetők, vagy Krisztus-pártiak, ahogyan abban az időben Heródes híveit Heródes-pártiaknak titulálták.
A görög khrisztianousz nevet sok más nyelv átvette, kisebb-nagyobb mértékben módosítva: románul creştin, angolul christian, németül der Christ (főnév), franciául chretien, olaszul és spanyolul cristiano. A mi nyelvünkön e szónak két alakja ismerős: „keresztény” és „keresztyén.” A „keresztény” név a kereszt szóból ered, míg a „keresztyén” szót a már említett görög „khrisztianouszból” kell levezetnünk.
Azonban tegyük fel a kérdést, mit jelent kereszténynek lenni?
Követni Krisztust, azaz vele járni a szeretet, a tűrés, a szolgálat és az önmegtagadás útját. Kereszténynek lenni azt is jelenti, hogy legyünk Krisztus tanítványai, megtanulva tőle a szelídséget, az alázatosságot és megőrizve szívünk tisztaságát, engedelmeskedve Istennek mindenben, amit Ő megparancsolt.
Segítsen Isten mindezek megvalósításában.
„ … a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.” (Apostolok Cselekedetei 11:26)
„- Hiszel-e, Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. Agrippa pedig monda Pálnak:
– Majdnem ráveszel engem hogy keresztyénné legyek.
Pál pedig monda:
– Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok, akik ma engem hallgatnak legyetek olyanok, aminő én vagyok, e bilincsektől megválva.” (Apostolok Cselekedetei 26:27-29)
„Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, (…) mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos,vagy tolvaj vagy gonosztevő, (…) ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyellje, hanem dicsőítse azért az Istent.” (1Péter 4:14-16)
László Jenő, Kolozsvár
