Tősgyökeres kalotaszegi vagyok, Vistában születtem, és itt éltem le életem. Azt szokták mondani, hogy az a legszegényebb ember, akinek nincsen sírja a temetőben… Ilyen értelemben én gazdag vagyok…

Vajon ennyi a mi gazdagságunk?

Én jól ismerem és szeretem a kalotaszegi népet, és azon gondolkodtam, mit is üzenjek nektek.

Pál apostol így ír: „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet.” (1 Korintus 1:23). Én is Róla szeretnék beszélni.

Mindannyiunk számára az a legjobb, ha gondolatban minél többet időzünk Krisztus keresztjénél, hogy eképpen minél jobban megértsük Őt… Ma minden ember szeretetszomjas, mindenki szeretetet akarna kapni – ez a szeretet pedig a keresztről árad felénk.

Valamikor régen nem tudtam, miért kellett Jézusnak e Földre jönnie. Nem értettem mihez kellene kezdenem Vele, ezért csak a jó Istenhez imádkoztam. Ma már azonban Jézus példaképemmé lett, mert emberként csodálatos élete volt, szeretve, szolgálva és másokért élve.

„Atyám! Bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Lukács 23:34

A kereszten

De miért a kereszt? Miért lett Őneki ilyen szégyenteljes vége?

Az Úr Jézus szülőszobája egy istálló volt – halálos ágya pedig a Golgota keresztje. Egész élete a kereszt felé haladt; ez volt az Ő életének értelme.

De vajon kiért halt meg Jézus? Csak úgy, általában az emberekért? Nem: hanem érted, értem, minden egyes nyomorult bűnösért külön-külön.

Időzzünk most el annál a jelenetnél, amikor az Úr Jézus meggyalázva, kigúnyolva, arculköpve a kereszten függ… Körülötte csúfolódók állnak, gúnyolódó tömeg, akik ezt mondják:

„Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani.” (Máté 27:42).

És ekkor Jézus ajkáról szó hangzik el: „Atyám…” Vajon mit mond most Jézus ebben a helyzetben Atyjának? Teljes joggal kérhette volna:

„ Atyám, ítéletet hozz e világra!” Ó, vajon mit fog most mondani Neki? „Atyám, bocsásd meg…” De kinek bocsásson meg az Atya? Hát azoknak, akik a kereszt alatt álltak. Kik voltak ezek?

A kereszt alatt

Először is az anyagiasokat látjuk ott – akik most Jézus ruháin osztozkodnak: más gondjuk nincs. Nem számított nekik Jézus csorgó vére: ők kockáztak, szórakoztak. Ezek a pogány római katonák azonban legalább meg tudtak osztozni Jézus köntösén…, míg ma, sok hívő keresztény nem tud megosztozni az örökségen, vagy valami máson…

A kereszt alatt ott voltak a szidalmazók is, meg a gúnyolódók, a fölényesek, a gőgösek is. Vigyázzunk, vallásunk ne legyen csupán gúnyolódás, amikor azt mondjuk : „Uram, Uram…”, de Őt meg nem kérdezzük, mert nem fontos számunkra az Ő akarata, hanem mindent a saját fejünktől csinálunk. Holott mindig azt kellene kérdeznünk: „Mit cselekedjek, Uram?” (Cselekedetek 22:1o)

A kereszt alatt ott álltak a gyilkosok is. Egyiknek véres kalapács a kezében, másiknak gyilkos öröm a szemében… Hányan vannak ma, akiknek láthatatlan vér tapad a kezére, avagy belül, a lelkére? A Biblia ezt írja: „ Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az.” (1 János 3:15). Ki tud közülünk tiszta kezeket felemelni? Másrészt ott látjuk az igazakat is, a farizeusokat, akiknek ebben a helyzetben, ott is igazuk volt. Mondták is:

– Nahát, ugye hogy nem tud leszállni a keresztről?! Nekünk mindig igazunk van…! A legnehezebb egy ilyen igaznak eljutnia, mint megtörtnek, a kereszt alá.

Most csak az a kérdés, hogy mi mit teszünk? Odamegyünk-e a kereszt alá? Az Ő imádsága alá? Az Ő helyettes áldozata alá? Mert ez az imádság: „Bocsásd meg nekik…” csak azokra lesz érvényes, akik fölocsúdva, bűnbánóan vannak ott a kereszt alatt.

Kedves olvasók! Kedves kalotaszegiek! Tovább hordozzuk-e keménységünket és nyomorúságunkat, vagy odamegyünk bűneinkkel a kereszt alá, hogy értünk is hangozzék el ez az ima: „Atyám, bocsásd meg nekik…”?

Bárkinek a visszajelzését szívesen várom:

Szallós Erzsébet nyugdíjas,

Magyarvista,

tel. 0264 358 415