Az emberek szeretik a meséket. Egy igaz mesét szeretnék most elmondani nektek, de azelőtt egy igét idéznék a Bibliából:
„Jerikó pedig be- és elzárkózott vala az Izráel fiai miatt, sem ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.” (Józsué 6:1)
Az igaz mesém pedig ekként szól:
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy falu, és abban éldegélt egy hat-hét éves kislány. Vidám és boldog gyerek volt, akit a szülei nagyon szerettek. A háztáji gazdaságban bivalyokat is tartottak, és esténként, amikor a csorda hazaért, hamar megteltek a sajtárok friss, habos tejjel.
Az édesanyja tiszta szeretetből elhatározta, hogy mindig teletölti a kislány csuprát finom, langyos tejjel, hadd nőjön-növekedjen a gyermek, és hadd erősödjenek csontjai. Viszont egy dologról mindig megfeledkezett: hogy a kislány nem szereti a tejet, sőt, utálja. A kislány általában szófogadó volt. Elvette a csuprot, szájához tartotta, és eközben körbe-körbejárt az udvaron. Figyelte édesanyját, és amikor nem nézett oda, kiloccsantott egy kis tejet a csuporból a földre. Így hamarosan el is fogyott a tejecske. Ekkor visszavitte az üres csuprot édesanyjának, akitől dicséretet kapott. Így ment ez estéről-estére. Tudjátok-e ki volt ez a kislány? Elárulom most nektek: én voltam az, és a falu neve Vista volt.
Miért írtam le ezt a történetet? Emlékeztek, az előbb úgy olvastuk az Igében, hogy Jerikó be- és elzárkózott. Jerikó a mi életünket és a mi szívünket is jelképezi, amelyik be- és elzárkózik. Jerikót hatalmas falak vették körül. Hatalmas falak vesznek körül minket is, mondhatnánk, hogy a hazugság falai, amelyeket már gyermekkorunkban elkezdünk építeni, és amelyek mögé kényelmesen bezárkózhatunk. Azután a fal épül és magasodik hosszú évek során, házastársak között, anyós és menye között, szülő és gyermek között. Az egyik mond valamit, a másik nem hagyja szó nélkül – és habár „kifele” leplezni próbáljuk – sértés a sértésre, fájdalom a fájdalomra jön, melyek újabb kövekként beépülnek a falba, a haraggal, szeretetlenséggel együtt, és ez csak emelkedik, áthatolhatatlanul.
De mi lehet a malter, amely összefogja az áthatolhatatlan kőfalat? A malter a magunk igaza, avagy a jogosnak vélt igaza. Milyen egyedül van az ember, amikor be- és elzárkózik, és mennyire igaza van…!
Az ember sajnos Istentől is ugyanígy elzárkózik. Amikor Isten megkérdezi tőlünk – a Bibliánkon vagy lelkiismeretünkön keresztül , úgy ahogy Ádámtól is kérdezte annak idején: Hol vagy?1 – akkor a kifogások falai mögé bújunk, a saját igazságainkkal védekezve, holott az igazság sosem az emberré, hanem mindig az Istené. Elzárkózunk Isten elől, de ő átlát Jerikó vastag kőfalain.
Itt, Vistában, mi szeretjük a követ, és sok kőfalat építünk. Igen, az emberek sok erős falat építenek és építettek azért, hogy ezek védelmében biztonságban érezzék magukat.
Jerikó fala magas és erős volt, mégis kéz érintése nélkül pillanatok alatt összeomlott. De olvasunk a Bibliában Babilon magas falairól is, amelyeket egy éjszaka alatt bevettek a méd és perzsa seregek.
Még egy fal jut eszembe most, amely nem is oly régen dőlt le… emlékeztek-e a berlini falra?
Tudjátok-e miért dőlt össze? Azért, mert Kelet-Németországban az emberek elkezdtek imádkozni az egységért és a szabadságért. 1989 november 9-én, egy hétfői estén legalább egymilliónyian imádkoztak, és akkor a fal ledőlt.
Ma is szükségünk van egységre és szabadságra. De az igazi egység a Krisztusban való egység2, és az igazi szabadság a bűntől való szabadság.3
Kedves kalotaszegiek! Az ima ereje képes csak a falakat ledönteni. A mi életünkben is ima által fognak ledőlni azok a falak, amelyek elválasztanak minket egymástól és az Úr Jézustól. Rendeljük most alá akaratunkat Isten akaratának, hogy szívünk nyitott kapuján át bejöhessen a Király. Ámen.
„Íme, jön néked a te királyod, igaz és szabadító ő, szegény és szamárháton ülő…” (Zakariás 9:9)
Szallós Erzsébet, nyugdíjas, Magyarvista
- „Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?” (1Mózes 3:9)
- „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk…” (János 17:21)
- „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. (…) Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. (…) Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (János 8:32, 34-35)
