„Ne paráználkodjál.” (2 Mózes 20:14)
Az Úr Jézus az akkori nemzedékről szólva, a következő szavakat használta:
„E gonosz és parázna nemzedék jelt kíván: és nem adatik néki jel, hanemha Jónás prófétának jele.” (Máté 16:4) Máshol pedig: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Márk 8:38)
Gondoljunk csak bele: ha az Úr az Ő idejében élő nemzedéket paráznának nevezi, akkor hogyan jellemezne ma minket? A mai, úgynevezett „posztmodern”, az evolúcióelmélet széleskörű elfogadásából eredően ateista (Istentagadó) társadalomnak, az életükből kiűzött Teremtő helyén keletkezett űrt betöltendő, más isten után kellett néznie. Meg is találta azt, amikor az önző Ént felmagasztalva, a saját kívánságait kezdte el bálványozni, egyre jobban letépve, mint látjuk napjainkban is, mindenféle köteléket és erkölcsi normát, amelyek a most már maradinak nevezett régi – még többé-kevésbé a Szentírás elvei által vezérelt – nemzedékekről maradtak ránk.
A lapunk 6. számának ebben a rovatában megemlített amerikai hippi mozgalom kifejlődésével, a médiák1 és a reklámipar révén elterjedt egy újfajta felfogás, amely legjobban Aleister Crowley-nak2, a modern kor egyik leghírhedtebb okkultistájának jelmondatával fejezhető ki: „Tégy amit akarsz: ennyi a Törvény.”
Hosszú éveken át házról-házra járva, falun és városon, mondhatom ritka volt az olyan otthon, ahol a tévékészülék ne lett volna a díszhelyen, és éppen működő állapotban. Ezt ma már természetesnek tartjuk, de gondoljuk csak meg, milyen jeleneteket mutatnak ott be nekünk és gyermekeinknek! Fiatalt és időst, a sok erőszak és intrika mellett, a háttérben levő műsor-gyártók valósággal megbűvölnek a rengeteg, nyílt vagy sugallt paráznasággal, tönkretéve a civilizált világ lakóinak testét-lelkét.
De mi is a paráznaság?
Mennyire kerüli ezt a szót a mai világ! Én sem figyeltem fel rá, mígnem…
Egy estén, 1990 tavaszán, Budapest utcáin sétáltam barátommal, Nagy Bálinttal, aki akkor már végzős hallgató volt a kolozsvári teológián (azóta már régen református lelkész a Szilágyságban). Hirtelen egy ötletem támadt:
-Gyere menjünk el egy klubba, ismerkedjünk meg egy-egy lánnyal, és menjünk el velük valahová, s aztán… tudod te…
Habár akkoriban már olvastam a Bibliát, és lelkészi pályára szerettem volna menni, csak ekkora volt az erkölcsi színvonalam.
De ő komolyan rám nézett, és ezt válaszolta:
-Az, amit most mondtál, paráznaság…!
Először felháborodtam, hogy micsoda, miért is bűn mindez… de már megszoktam, hogy Bálint véleményét – aki engem, a romlott, de kereső fiatalembert még itt, Kolozsváron, az első pillanattól kezdve barátjának tekintett – megszívleljem.
Hónapokig égett bennem e szó, míg azon év vége fele összeroppantam, és elhatároztam, hogy e területen is átadom életemet Istennek.
Mi is a hát a paráznaság?
Először lássuk, mi nem paráznaság!
Amikor Isten megteremtette az embert, férfivá és nővé alkotta őket, megparancsolva nekik már kezdetben, a bűneset előtt azt, hogy szaporodjanak, sokasodjanak, és töltsék be a földet3. Az Úr ismeri a mi szívünk óhajait, hisz Ő volt az, Aki kezdettől fogva beleültette az emberbe a bensőséges, testi-lelki kapcsolat vágyát. Íme, mit mond erről a Biblia: „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek (azaz Ádámnak) egyedül lenni. Szerzek néki segítő társat, hozzá illőt (…) Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1 Mózes 2:18,24)
Isten az, Aki még az Édenkertben megalapította a házasságot. Azonban Ádámnak csak egy Évát alkotott, és azt szerette volna, ha örökre egybefűzi őket az igazi szerelem, melynek állandó forrása lett volna a Teremtőjükkel való felhőtlen kapcsolat.
Az igazi férfi-nő szerelem és szeretet három oszlopon nyugszik, mint egy sátor, melyet három, fent a végükön egybekapcsolt rúd tart. Ha ezek bármilyekét kivesszük, a sátor összedől.
Íme a három oszlop:
- Elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját: ez egy független, új család megalapítását jelenti, amelyben anyagilag és minden szempontból felelősséget vállalunk egymásért.
- Ragaszkodik feleségéhez: ez a házastársak közötti hűség és kitartás.
- Lesznek ketten egy testté: itt a bensőséges testi kapcsolatról van szó, mely csak kettőjükre tartozik, és amelyet Isten a szeretetteljes, hűséges viszony ajándékaként szánt.
Most pedig lássuk Sátánnak, Isten és ember örök ellenségének tervét: ő mindent felforgat, arra buzdítva az embert egészen fiatal korától kezdve, hogy csak a testi kapcsolat gyönyörét próbálja hajszolni, ám hogyan? Hűtlenül, ide-oda csapongva, és komoly felelősségvállalás nélkül. A házasság előtti, vagy azt mellőző, a számos partnert egymás után vagy párhuzamosan váltogató szabados életmód az olyannyira áhított boldogság helyett a kiégés, az igazi szeretetre való képtelenség, az egyre durvább élmények után való sóvárgás és végül az örök pusztulás útját jelenti.
Számos házasság már induláskor rossz alapokon áll: a szenvedély és a test kívánsága, az elsöprő érzelmek és az anyagi megfontolások, esetleg a magánytól való félelem a fő indokok. Azonban hiányzik az önfeláldozó, minden nehézséget eltűrő, szolgáló szeretet vágya, melyet csupán Istentől kaphatunk meg, a Vele való naponkénti kapcsolat ápolása és kitartó ima révén.
A mai világias szemlélet azonban Istent, vallást, Bibliát és imát legfeljebb az utolsó helyre száműz, sokkal „fontosabb” dolgokat tolva előtérbe: az esküvő és a lakodalom pompáját, az új otthont, az autót, a ruhákat, a testi külsőt, a nyaralásokat, a pénzt, a karriert, a szórakozást… s egy napon – talán már egy-két év múltán – a két ember rádöbben arra, hogy a kezdeti szerelem helyét lassan átveszi a megszokás és az unalom. Mi nem tudunk szeretetet csiholni bűnös szívünkben, pontosan úgy, amint a vízvezetékre rá nem kapcsolt csap sem adhat önmagából vizet – de ha Istenhez folyamodunk, minden megváltozik.
A paráznaság olyan elkövetett, avagy csupán áhított4 testi kapcsolat, mely alapvetően önzésből fakad, nem tartva szem előtt a másik személynek – a paráznaság tárgyának – valódi érdekeit, e földi és örök jólétét5.
Amnon és Támár
Tipikus parázna vágy tüzelte viszony az Amnoné és a Támáré. Amnon királyfi, Dávid király legidősebb fia ravasz cselt használva szobájába csalja és megerőszakolja Támárt, a húgát(!), aki féltestvére volt. Csakhogy, habár azelőtt szinte belebetegedett a vágyakozásba, rögtön a gonosz tettét követően, még ott az ágyban érzelmei más irányba csapnak át: „…hanem erősebb lévén nála, erőt vett rajta és vele feküvék. És meggyűlölte őt Amnon felette igen, mert nagyobb lőn gyűlölete, mellyel gyűlölte őt, a szeretetnél, mellyel őt megszerette vala. És monda néki Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra.” (2 Sámuel 13:14-15) Szolgájával kiűzeti a kétségbeesett lányt, aki jajgatva jár-kel az utcán, hogy azután édes bátyjának, Absolonnak a házában éljen özvegy módjára.
Képzeljük el e lány helyzetét az akkori társadalomban, és a szenvedést, mely szinte egyik percről a másikra rászakadt! Azok a vágyak, melyek sokszor feltartóztathatatlanul törnek fel bennünk olyan személyek iránt, akikhez nem lenne jogunk, teljesen biztosan a Sátántól származnak. És ha már az ő kezében vagyunk, nem fog irgalmazni nekünk.
Absolon, Dávid e másik fia ezután titokban bosszút forral, majd egy kedvező pillanatban megöleti Amnont, s azonnal külföldre menekül, nagyapjához, Gérár királyához. Az elégedetlen, becsvágyó Absolon évek múltán fellázad apja, Dávid ellen, s a keletkező véres polgárháborúban végül életét veszíti. De honnan is indult Dávid családjában a nyomorúságnak e borzalmas sorozata?
Figyeljük meg mindennek az okát, egy néhány évvel azelőtti esetet, melyben tisztán megmutatkozik a nők felelőssége is e téren.
Dávid és Betsabé
Dávidot, hosszú éveken át tartó megpróbáltatások után, Isten trónra segíti Izráelben. Lassan kipiheni a Saultól való állandó menekülés, a filiszteusokkal és más ellenséges seregekkel vívott csaták, a bujdosás és a sok nélkülözés fáradalmait. Több milliós nép hódolatát élvezi, hatalmas, erős seregeket küld háborúba, jóképű, gazdag, erős, híres – s így minden bizonnyal az akkori izraeli nők nagy részének elsőszámú bálványa. Más szóval: mindene megvan. Egy kényelmes, valószínűleg tétlen heverészéssel töltött nap estéjén azonban a következők történnek:
„És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala.” (2 Sámuel 11:2)
Habár az akkori, pogányoktól eltanult helytelen szokás szerint már addig is számos felesége volt, a látvány rögtön felingerli vágyait, és végzetes lépésre szánja el magát: tudakozódni kezd a nő után. Valaki elmondja: férjes asszony, Uriásnak, Dávid egyik tisztjének a felesége, aki most éppen az ammóni Rabbánál csatázik. Dávid ekkor már nem tud ellenállni: szolgákat küld a nőhöz, az beleegyezik és feljön a palotába. Teherbe esvén, Dávid először megpróbálja a „dolgot” a férj nyakába varrni, és amikor ez nem sikerül, megöleti e hűséges szolgáját, Betsabét pedig feleségül véve, háreméhez csatolja.
Sokat beszéltek már erről az esetről: Sátán azóta is ujjong, hogy Isten népének addig oly hűséges első emberét ilyen mesterien lépre csalta. Dávid később megbánta tettét, de rossz példájának a következményei megmutatkoztak fiaiban és élete további eseményeiben.
Vajon mi történt itt? Sokszor nem értjük, miért enged meg Isten annyi nehézséget, betegséget életünkben. Hát azért, hogy megvédjen a kísértésektől. Mert ha túl jól menne sorunk, úgy, ahogy mi szeretnénk, akkor meglehet, hogy Dávidhoz hasonlóan elbotlanánk. Másodsorban azonban felvetődik a kérdés: Betsabé mennyire részes mindebben? Miért vitette ki fürdőkádját a szabadba, olyan helyre ahol láthatták, méghozzá ruhátlanul, és pont a palota tetejéről…?
Mai Betsabék
Kedves „szép termetű” Lányok és Asszonyok! Igaz-e, hogy egy nő, amikor csábítóan öltözködik, – például a mai mini-szoknyákban vagy szűk farmerekben meg harisnyanadrágokban jár-kel – pontosan tudja, mit mutat meg és kinek szeretné ezt tenni, és azt is, hogy magamutogatásának milyen hatása lehet a kiszemelt célpontokra…? Még ha magát azzal is áltatná, hogy mindezt ártatlanul teszi, Isten számon fogja kérni e tettét, mint Sátán eszköztárának erős fegyverét.
Kedves Hölgyek! Viselkedésetekkel és megjelenésetekkel kinek akartok szolgálni? Isten úgy teremtette a férfit, hogy bizonyos látványra vágyak támadjanak benne. Titeket is szépnek és vonzónak alkotott, de nem azért, hogy a mai pogány erkölcs törvényei szerint a lehető legtöbb – ha lehet minden – testrészeteket mindenki előtt megmutassátok, hanem csak szerető férjetek számára vagytok fenntartva, a hálószoba bensőséges rejtekében. Tudjuk, hogy a filmek, a zene-klippek, a divatlapok és a többi nő viselete a szemérem minden cseppjét ki akarják facsarni szívetekből; azonban döntsétek el, hogy amikor legközelebb megálltok a tükör előtt, kérni fogjátok Istent: mutassa meg nektek, miként szolgálhatnátok külsőtökkel is az Ő szent céljait.
Hogy Betsabé erkölcsével baj volt, az meglátszik abból is, hogy engedett Dávid követeinek, és elment velük. Hát, ilyesmikről szólnak a tévé-novellák, regények, filmek, slágerek. Ó, tudatában vagyunk-e, hogy miről ábrándoznak az életük unalmát elűzni vágyó, Hollywood mérgezett tején élő embermilliók?
Igen, Isten látja a szívünket, és megítél majd minket a benne rejlő titkos vágyak alapján, még akkor is, ha a tulajdonképpeni tettet, habár szerettük volna, valamely okból mégsem tudtuk végrehajtani.
A bűnhöz való hozzáállásunk
Az igaz Jóbról maga Isten mondja el Sátánnak: „Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? (…) Feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.” (Jób 1:8)
Bűngyűlölő? Kedves kalotaszegiek, van-e még bennünk bűn-gyűlölet? A templomba járáson, az ünnepeken, az asztalon fekvő Biblián és az imákon túl – a mi szívünk mélyén – vajon mit lát Isten? Valójában szeretjük vagy gyűlöljük a bűnt?
E világ egyre inkább a gonoszság poklába süllyed. Furcsa, de végül is érthető módon, nem a pogány Keletről, hanem a kereszténységét, Istent, Krisztust és a Bibliát elvető Nyugatról – Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból – áramlanak be, törvényhozó testületeink, államvezetőink, lelkiismeretünk és érzékeink ajtaján egyre erőszakosabban dörömbölve, az Isten által a Szentírásban elítélt, szodomiták és más régi pogány népek által gyakorolt legutálatosabb bűnök: a homoszexualitás és a leszbianizmus6, az állatokkal való közösülés7, a pedofília és a családon belüli vérfertőző kapcsolatok8, a paráznaság és bujaság minden más fajtájával együtt9, melyek révén kiötlőjük, a Nagy Lázadó, tudja hogy az emberben teljesen kitörölheti az Istenképűséget, a saját sátáni képére formálva át a Szentlelket elutasító, pusztulásukba rohanó néptömegeket.
Kalotaszegen kinek a követőit fogja nemsokára a nagy próba találni?
Kedves kalotaszegi Nagymamák, kedves Édesanyák!
Ezen a télen, varrogatás, főzés közben, a befűtött szobában újból példát fogtok nyújtani unokátoknak, lányotoknak. Mit fogtok nézni az RTL Klubon és más csatornákon, a rátok bízott ártatlan lelkekkel együtt? Megkérdezitek Istentől, hogy kedves-e Neki az, amit ott bemutatnak? És lesz-e erőtök mindezektől megválni, amíg nem túl késő?
Édesapák! Kalotaszegi férfiak!
Milyen vicceket mondotok, milyen a beszédetek, hogyan néztek az idegen nők után? Fiaitok figyelnek titeket, és rólatok fognak példát venni.
Kep: Az Úr Jézus nemsokára visszajön. Készen leszünk-e?
Drága Teremtő Istenünk, add, hogy ha ránk nézel, ne úgy jellemezz minket, mint parázna, bűnös nemzedéket, hanem mint feddhetetleneket, igazakat, Istenfélőket és bűngyűlölőket. A Jézus Krisztus vére érdeméért kértünk, hallgassál meg! Ámen.
Jancsó Erik, Szászfenes
- A médiák alatt a tömegközlési (tömegkommunikációs) eszközöket értjük, úgy mint a nyomtatott sajtó – könyvek, újságok, magazinok – és az elektronikus intézmények összessége: a mozi, a televízió, a rádió, és a számítógépes hálózatok, de ezenkívül megemlíthetünk minden más információhordozó eszközt, úgy mint a hang- és videókazetták, kompakt lemezek (CD-k) DVD-k, stb.
- Aleister Crowley (1875-1947): angol költő, író. Hívő keresztény családban született, de Cambridge-i egyetemi évei alatt teljesen Isten ellen fordulva, az okkultizmus és varázslás útjára lépett. Több okkult titkos társaság tagja és alapítója volt, és rendkívüli romlott, kicsapongó életet élt; pogányságot, paráznaságot és mágiát magasztaló és előmozdító művei pedig nagy botránkozást keltettek az akkori társadalomban.
- 1 Mózes 1:28
- „Ha valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Máté 5:28)
- A Biblia a bálványimádás és az egyetlen igaz Istentől való elhajlás esetében átvitt értelemben is használja a paráznaság fogalmát. A hűtlen izraelitákról ezt olvassuk: „… más istenekkel paráználkodtak, és azoknak hajtották meg magukat, és hamar letértek az útról , amelyen atyáik jártak.” (Bírák 2:17)
- „És ha valaki férfival hál, úgy amint asszonnyal hálnak: utálatosságot követnek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk.” (3 Mózes 20:13) „Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra: mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre. Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvévén önmagukban.” (Róma 1: 26-27)
- „És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt: fertelmesség az.” (3 Mózes 18:23 – lásd még a 20:14-15 verseket is.)
- 3 Mózes 18: 6-18
- Ilyen a férfiak és nők nemi önkielégítése, mely által önző és nyomorúságos módon visszaélnek nemi erejükkel, e szokástól függővé lesznek és tönkreteszik testi-lelki erejüket, akarat nélküli, visszahúzódó emberekké válva. E bűnös, romboló szokástól csak komoly ima, fegyelmezett és mértékletes életmód és sok testmozgás által, valamint az alkohol és minden izgatószer, s ugyanígy a parázna, erotikus filmek, képek, irodalom és zene mellőzése révén lehet megszabadulni. Másrészt ott vannak a hálószoba szent légkörét megsemmisítő perverziók: az állatias, emberi lényt lealjasító szokások, úgy mint pl. az orális vagy anális közösülés. Akár törvényes hitvestársak is legyenek az ezekbe bonyolódók, az őket oltalmazó Szentlelket elűzve, a démonok behatásának és rengeteg szenvedésnek teszik ki magukat. Sátánnak eme bűnökbe süllyedt áldozatait csak Isten ereje mentheti ki. Ám a jó hír itt is az, hogy Jézus a Hozzá őszintén kiáltóért bármit megtehet: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Filippi 4:13) Ugyanakkor Isten megtiltja a havi vérzés ideje alatti nemi kapcsolatot is: „És ha valaki havi bajos asszonnyal hál (…), és forrását feltakarja, és az asszony is felfedi az ő vérének forrását: mindketten irtassanak ki az ő népökből.” (3 Mózes 20:18)
