„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amit az Úr, a te Istened ád tenéked.” (2 Mózes 20:12)

Pál apostol szavai szerint, ez az első parancsolat, melyhez ígéret fűződik¹: a hosszú életé. Ma, a modern, Bibliát elvető demokráciákban² egyre inkább felvetődik a minden fajta, a Szentírás és a jóérzés diktálta tekintély megkérdőjelezése (úgy mint a szülőké, az idősebbeké, a tanároké, stb.).

Sátánnak itt rendkívül fontos a siker elérése, hisz tudja: ha valaki nem tiszteli a földi szüleit, akik őt szülték, nevelték és táplálták, az a mennyei Atyát sem lesz képes tisztelni, s így a nagy lázadó hűséges követőjévé válik, kinek szívében a Világegyetemben először foggant meg, borzalmas és érthetetlen módon, az Alkotója és Atyja iránti gyűlölet.

A kínai kultúráról olvasva, kellemesen meglepett, hogy ott mennyire tisztelik az időseket. A sokszor már alig látó vagy halló déd- vagy ükapa még mindig a nagy család fejének és legtiszteltebb tagjának számít – ez lévén az egyik határozott oka e nép hosszú életének. Másrészről, képzeljünk el egy olyan magyar vagy román családot – amilyenből, sajnos, én is láttam nem egyet – ahol a szülők iránti rendkívüli szeretetlenség és tiszteletlenség uralkodik: nem csoda, ha az ilyen helyzetben levő szülő szíve összetörik, és a lehető leghamarabbi megpihenését kívánja… De az átok tovább terjed: a kis unokák, ebben a légkörben felnőve, miként fognak majd bánni a maguk során ugyancsak megöregedő szüleikkel?

E borzalom okai

Az elsődleges és mindent átható okot, mint említettük, a Szentírásnak és az abban foglalt elveknek a megtagadásában kell keresni. A mai, elvilágiasodott Nyugatot e szempontból megszégyeníti számos pogány, ázsiai és afrikai, de akár bennszülött amerikai kultúra is: ezek a népek még mindig magukkal viszik a Noétól és fiaitól annak idején átörökölt igaz vallás ezen rendkívül fontos elemét… A Római levélben Pál apostol erre vonatkozóan érdekes megjegyzést tesz: „Mert mikor a pogányok, akiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők (…) megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe…” (Róma 2:14-15)

Kedves Olvasó! Mit láttak vagy látnak a mennyei könyvek bejegyzéseit ¹ készítő angyalok – a szüleinkhez fűződő viszonyt illetően? Van-e még valami a szívünkben abból a szeretet- és tisztelet-kincsből, amit a Teremtő az Édenkertben ős-szüleink keblébe rejtett?

E rövid parancsolathoz nem fűződik semmilyen megjegyzés, mint például: Tiszteld szüleidet, ha azok megérdemlik… ha szépen viselkednek veled… ha megfelelnek elvárásaidnak, stb. Valóban, ideális az lenne, ha a szüleink tökéletesek lennének, vagy lettek volna. De nem voltak azok, mint ahogy mi sem vagyunk, nemde? Milyen könnyen megítéli a lázadó fiatal a szüleit,¹ de sokszor csak azért, hogy saját bűnösségét és nyomorúságát mentegetni próbálja…!

Pál apostol így ír Timóteusnak: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek…” (2 Timóteus 3: 1-3)

Hallottuk-e hogyan beszélnek a gyermekek az utcán, iskolában, játszótereken? A felnőttektől és a filmekből tanult trágár módon gyalázzák Istent és egymás szüleit, Sátán nagy örömére. Milyen példát adtunk mi nekik? Milyen programok megtekintését tettük számukra lehetővé? Megszenteltük-e vagy megszentségtelenítettük otthonunk légkörét?

Az Úr így beszél erről: „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24:12)

Minden baj oka a szeretet kihűlése, ez pedig a gonoszságnak, azaz mindenféle bűnnek a megszaporodásából fakad, mivel a szeretet érzékeny palántáját megöli a bűn mérgezett légköre.

Paráznaság

Az egyik nagy bűn, melyet majd másik lapszámban elemezünk részletesen, a paráznaság bűne. Ez a bűn különösen a hatvanas évek elején, az amerikai hippi mozgalom beindulásával tört be a nyugati társadalomba, felrúgva minden értéket, melyet az addigi család és társadalom még megőrzött. E mozgalom gyászos örökségeként tartjuk ma számon a fiatalok szabados életét, a drogozást, a szülők és tanárok iránti tiszteletlenséget, a tanulás és a munka iránt érzett megvetést, a lányok és nők erkölcstelen ruházatát, s a paráznaságot nyíltan dicsőítő zenét és filmeket. Gondoljuk csak el: milyen jeleneteket lát kora ifjúságától kezdve a médiákban a mai gyermek, amelyek révén teljesen elveszíti tiszteletét a felnőttek világával szemben, beleértve a szüleit is…!

A rendkívül fejlettnek tartott svéd társadalomban például, ahol már akkoriban bevezették az iskolai „szexuális oktatást”, a gyerekek kétharmada apa nélküli családban születik, s a maradék egyharmadból is ki tudja, hánynak vannak összeházasodva a szülei? Az egészséges családmodellt nem ismerő, az édesanyját különböző „barátokkal” látó gyermek nem lesz képes tisztelni a szüleit.

Önzés

A fogyasztói társadalom másik átka a mindenféle szükségtelen javak iránti sóvárgás. A nagyvárosok betonrengetegében felnőtt, a kerti munka és a természet közelségének áldásaitól megfosztott, sokszor értelmetlen, tétlen életet folytató gyermek és ifjú elméjében nem alakulhat ki a helyes értékrend: nem fogja fel, mennyi erőfeszítéssel jár bárminek is a megtermelése, és munka nélkül megszerzett javak után sóvárog, hisz a polcokon és a kirakatokban minden előtte van. Ezután, ha úgy érzi, hogy – az egyébként gondoktól kimerült, sokszor a kétségbeesés szélére jutott, számos egyéb problémával küzdő – szülei nem adnak meg neki mindent, amit kíván, lázadni és dühöngeni fog.

Családmodellek

Egy másik nagy probléma az Isten által meghatározott családi rend felbomlása:

„Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az Egyháznak (…) Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az Egyházat, és önmagát adta azért (…) az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét.” (Efézus 5:22-23, 25, 33)

A világban a nők egyenjogúságáért vívott harc a vége fele jár. Női elnökök, igazgatók, bírók, jogászok, rendőrök és katonatisztek, női futball és női ökölvívás hirdeti fennen hogy a nők régimódi, alárendelt szerepe már a múlté. Ma már a nő a saját ura akar lenni, sőt, a férjének is ura. Több magyar asszonytól hallottam viccesen, hogy férje a fej, de ő, a feleség, a nyak. És ez sajnos igaz. A Bibliában meghatározott, férjének engedelmes, anyai és segítőtársi szerepét el nem fogadó akaratos, állandóan követelőző és veszekedő nő pokollá tudja tenni férje és egész családja életét. Az ilyen légkörben felnövő gyermek nem képes tisztelni a papuccsá lealacsonyított édesapját, de szíve mélyén meggyűlölheti a félelmetes, és sokszor a gyermekeit a férje ellen uszító édesanyát is.

Másrészről, a feleségén basáskodó, durva, szeretetlen férj is kiöli a tiszteletet a gyermekekből. Ebben a másik, szerencsétlen családmodellben az anya talán egy életen át tűr és remél, mindent szorgalmasan megtéve kényura kegyének elnyerésére, de hasztalan. A gyermek tanácstalanságában és szívének zavarában végül mindkettőt megvetheti vagy manipulálhatja.

Az édesapát nem tisztelő lány a férjét sem fogja tisztelni. Az édesanyját nem tisztelő és szerető fiú a feleségét sem fogja igazán szeretni. Az egyedüli kiút e zűrzavarból a Bibliai modell, melyben a férfi úgy szereti a feleségét mint Krisztus az Egyházat, az asszony pedig tiszteli férjét és néki engedelmeskedik, miképpen az Egyház Krisztusnak, nem feledve, hogy ez csak akkor lehetséges, ha állandó kapcsolatban vagyunk Istennel, a szeretet forrásával. Az egészséges, szerető légkörben és Isten félelmében felnőtt gyermekek, ha ők is így döntenek, az Egyház és a társadalom gyümölcsöző tagjaivá, s az eljövendő ország polgáraivá válhatnak.

Végszó: vigyázat!

Végezetül, még egyszer egy intő szó a gyermekeknek: bármilyen is legyen a szülőnk, Isten nem engedi meg az irántuk való tiszteletlenséget. A szüleinkre gondolva, csak egyetlen hozzáállásunk lehet: a szereteté és a tiszteleté, életük utolsó pillanatáig, imádkozva egyúttal azért, hogy az örök életet is elnyerhessék.

„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, aki az ő atyja szavára és az ő anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik sem engedelmeskedik nékik: az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, és ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges. Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki a gonoszt közüled, és az egész Izráel hallja meg és féljen!” (5 Mózes 21:18-21)

„Aki megveri az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon. (…) Aki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.” (2 Mózes 21:15-17)

„Aki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát, aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.” (Példabeszédek 13:24) Lásd még: Példabeszédek 22:15, 23:13

„Ti is atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.” ( Efézus 6:4)

Mindannyian, kik szülők vagyunk, szüleink gyermekei is vagyunk. Vajon melyik minőségben nem vétkeztünk…?

Dávid imájával búcsúznék: „Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet…” (Zsoltár 51:4) Ámen.

(Jancsó Erik)

---

1. Efézus 6:2
2. A demokrácia szavunk eredetije az ógörög demokratia, mely a démosz: nép, és a kratein: uralkodni szavakból tevődik össze, és népuralmat jelent. A háttérből oly könnyen manipulálható nép állítólagos uralmával a Bibliában Isten népe esetében bemutatott teokráciát – Istenuralmat – próbálja helyettesíteni a tökéletlen, bűnös ember, az általunk eddig és jelenleg is tapasztalt eredményekkel.
3. „És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt: és könyvek nyittatának meg (…) és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint” (Jelenések 20:12)
4. „Ne ítéljetek és nem ítéltettek…” (Lukács 6:37)