A rost

Mi is az élelmi rost?

Régebben csak ballasztanyagokként ismerték őket, és nem sok értelmüket látták, mivel ezek az anyagok a gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, magvak és diófélék meg nem emésztődő részeit jelentik. Addig úgy gondolta az orvostudomány, hogy egészségünk szempontjából főleg csak a fehérjék, – például a húsban, tejtermékben, babfélékben levők, – a szénhidrátok – úgy mint a keményítő vagy cukortartalmú élelmek, – a zsírok – ezek is lehetnek növényi vagy állati eredetűek –, és ezeken kívül még a vitaminok és ásványi anyagok bírnak jelentőséggel. Az utóbbi évtizedekben azonban rádöbbentek ezen anyagok hasznos voltára, s azóta kiterjedt kutatómunkát folytattak e téren, melynek eredményei ma már határozottan a rostdús táplalkozásra való rátérést sürgetik. Az élelmi rost számos, meg nem emésztődő anyag gyűjtőneve, és két csoportba osztható: oldódó és nem oldódó rostok kategóriájába. A finomítatlan növényi élelmek – teljes értékű gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, magvak és diófélék – általában mindkét fajtájukat tartalmazzák, csakhogy különböző arányban. Az állati termékek – hústermékek, zsír, tejtermékek, tojás – nem tartalmaznak, és nem is tartalmazhatnak növényi rostot.

Hogyan segít a rost?

Székrekedés

Az elfogyasztott és a gyomorból továbbjutó élelemnek (melynek tömegarányban csak kis része szívódik fel a gyomorban) több métert kell haladnia a vékony és vastagbél kacskaringós útjain, míg végül kiürül, és mindennek a bélizmok automatikusan történő, perisztaltikus mozgása révén kell végbemennie.

Csakhogy: ha az illető étkezés során kevés, avagy semmi rostot sem vittünk be – például fehér kenyeret ettünk felvágottal és sajttal, vagy fehér laskát túróval, anélkül, hogy ezekkel együtt minél több zöldséget vagy gyümölcsöt fogyasztottunk volna – akkor ez az élelmi adag nehezen fog végighaladni a belek útján. Miért? Azért, mert a nedvességet magukba szívó, és a tovább lökhető szerkezetet biztosító rostok nyújthatnák a béltartalomnak mind a tartását, mind a gyors továbbjutás lehetőségét, csakhogy ezek hiányoznak. Egy magyarországi dietetikus professzor illusztrációja szerint, a rost úgy működik, mint a vagonok ütközői: a mozdony megtolja a vagonokat, és azok hosszú sora egymást lökve továbbhalad.

Tranzitidő. A fent említettek értelmében a tranzitidő (azon időtartam, mely a bizonyos élelmi adag elfogyasztása és szervezetünkből való eltávozása között mérhető) az ideális 24 óra helyett több napra vagy akár egy hétre is megnőhet . Az ilyen helyzet állandó székrekedéses állapotot jelent. Ez sajnos saját tapasztalatom is volt: fiatalabb koromban a rosthiányos, állati termék és fehérliszt alapú táplálkozás miatt 1–2 hetes székrekedéseim is voltak, melyek, az Úr kegyelméből ma (ha betartom a helyes étkezés szabályait) már a múltéi.

Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a bőséges víz- és folyadékbevitelről sem, amit a rostok magukba szívhatnak: ez elengedhetetlen nem csak a bélrendszer, hanem a teljes szervezet hatékony működéséhez is. Itt említendő meg a bőséges testmozgás és a rendszeres, fegyelmezett életprogram szükségessége is.

Figyelem! Kávé, koffein
A bélizomzat által végzett perisztaltikus – beleket végig masszírozó – mozgásokhoz nyugodt, jól működő idegrendszer szükséges. Ezért, az idegrendszerre izgatóan ható szerek – mint például a koffein – hosszú távon rendkívül károsak.

Aranyér

A rosthiányos táplálkozás miatt, a székeléskor állandó erőlködés lép fel, és az emiatt megnövekedett nyomás kiduzzasztja a végbélnyílást körülölelő gazdag érhálózatot. A kiduzzadt ér a maga során akadályozza a kiürítést, illetve hasmenés vagy túl kemény széklet esetén kiszakad.

Ma már a nem túl súlyos esetekben operáció nélküli, elkötést,¹ fürdőket és kenőcsöket használó gyógymódok is vannak, ám a rostdús táplálkozásra való rátérés mind a megelőzés, mind a kezelés esetében alapvetően fontos.

Ugyanakkor, ha már felléptek ilyen problémák, ne feledjük a következőket:

1. Nagyon fontos a megfelelő higiénia, azaz meleg víz és szappan állandó használata, melyet mindig kenőcs helyi alkalmazásának kell követnie (nagyon jó a körömvirágos-propoliszos fajta, gyógyszertárban néhány lejért kapható).

2. Krízis esetén napi két-háromszori egyenként 3o perces meleg ülőfürdő ajánlatos. A fürdővízbe koncentrált körömvirág- avagy cickafark² teát is önthetünk. A fürdő után is kenőcsöt használunk.

Divertikulózis

Ez a bélfal belső részének kiszakadása, ugyancsak az erőlködés, és rossz béltartalom-összetétel miatt. Megelőzés: ugyancsak a rostdús, folyadékban gazdag táplálkozás.

Vastag- és végbélrák

Nálunk és Európában már a második leggyakoribb rákféle – az első helyet elfoglaló tüdőrák után.

A rosthiányos táplálkozás, a stressz és a sokszor mozgáshiányos, kevés vizet és folyadékot bevivő életmód megnöveli a tranzitidőt. Eképpen, a béltartalom sokáig a belekben vesztegel, rothadásnak indul, és a bomlás révén keletkezett méreganyagok megtámadják a vastag- és a végbél falát, rákos elváltozást okozva. Itt különösen veszélyesek a vörös húsok és termékeik, és minden, vértartalmú állati termék: máj, vese, szív, tüdő vagy maga a vér, valamint a belőlük készült hurkafélék és felvágottak. Ezen termékek tartalmazzák a legtöbb méreganyagot, és nagymértékben felelősek a bélrákok kialakulásáért (a fehér húsok kevésbé veszélyesek).

Zsiradékbevitel és rák

A túl zsíros, és számos, bő zsiradékban kisütött ételfélét tartalmazó étrend, együtt a késő esti bőséges étkezéssel, az epefolyadék máj általi túlzott termelését eredményezi. Ez a fölös folyadék a gyomorba, majd a vastagbélbe jutva a hiányzó rostok révén nem tud felszívódni, és így az ilyen személyekre jellemző, megnőtt tranzitidő miatt az epesavak ingerlik a bélfalat, növelve ezáltal a rákos elváltozás esélyét.

Ugyanígy, az alkoholos italok, a csípős ételek – csípőspaprika, bors – és az ecetes, sós savanyúságok is károsak a bélfalra nézve. Ez utóbbiak helyett inkább káposztából és egyéb zöldségekből készítsünk friss salátakeverékeket. Bors és csípőspaprika helyett használjunk bőségesebben egészséges ízesítőket: hagyma, fokhagyma, kapor, petrezselyem, kömény, majoranna, bazsalikom, stb.

Akkor hát mit együnk? Miben van a rost?

A mi erdélyi kultúránkban a búzakenyér fő táplálékot jelent. Csakhogy a rostok főleg a gabonaszem héjában – az általában csak az állatok elé tett korpában – találhatók. Ilyen módon, a fehér búzalisztből készült kenyér, a többi, fehérlisztből készült termékekhez hasonlóan (laska, tésztafélék, kekszek, sütemények, stb.), de ugyanígy a fehér rizs vagy a finomított – s nem régimódi, kövön vagy más gépen leőrölt, szitálatlan – máléliszt is, rostban szegény táplálékot jelentenek.

Ugyanakkor a gabonaszem korpás, sajnos eltávolított külső részében található a kalcium, magnézium és B-vitaminok nagy része is, ezért a mi vidékünkön gyakori az ilyenfajta hiánybetegség, különösen a nőknél.

Ebből következően feltétlenül rá kellene térni a teljes őrlésű búzakenyérre, vagy legalább korpával kevert fehér lisztből süssünk. Ha mi készítjük, olcsóbb, habár ma már erre nem szánnak időt. Cakhogy, ami időt ma megspórolunk – amikor készen kapható, de a táplálkozás szempontjából rendkívül rossz minőségű fehér kenyereket veszünk – kamatostól visszafizetjük majd a sok betegség, szenvedés és a gyógyszerre, operációkra költött pénz és idő által. Másrészt ma már több kolozsvári sütőde igazi, jó barna kenyereket készít – keressük inkább ezeket!

Ötletek

Habár az ízlések és lehetőségek különbözhetnek, mindenkinek keresnie kellene a számára legmegfelelőbb rostforrásokat. Íme néhány ötlet:

Gyors és olcsó rostdús étel a zabpehelykása – a zabpelyhet tejben főzzük, pár percet, mint a grízet (búzadarát). Zabpehely olcsón kapható a nagyobb üzletekben. Másrészt, szitált korpát keverhetünk számos ételbe, főzés közben, pl. rizsbe, grízbe, málélisztbe, galuskába, nokedlibe, palacsintába, süteményekbe, szószos ételekbe, stb. Jó az íze, jól mutat, avagy alig vevődik észre, a haszna viszont nagyon nagy.

A nagyobb áruházakban kapható müzlik, rozs- és árpapelyhek, rövid ideig (kb. 15–2o percig) tejben főzve, egy kis mézzel, szárított vagy friss gyümölccsel, esetleg gyümölcslével vagy kompóttal, vagy szilvaízzel, dióval együtt ugyancsak gyors, finom és rostdús ételek. (Házilag is leőrölhetünk tiszta búzát durvára, darabosra, és ezt főzzük meg tejben esetleg vízben egy kis mézzel vagy cukorral ízesítve, mazsolával, almadarabkákkal, fahéjjal, narancs vagy citrom lereszelt héjával).

Másrészt, sok rost van a babfélék héjában – szárazbab, borsó, lencse – és mindenféle zöldségben, gyümölcsben, akár nyers, akár főtt állapotban. Télen is főzzünk sok sárgarépát, babot, káposztát, együnk sok almát, aszalt gyümölcsöt – szilva, körte, kajszibarack –, szilvaízet, sütőtököt. A magvak – napraforgó, tökmag, lenmag, szezám – rostban gazdagok. Szárazon pörkölve napi 1–2 evőkanállal kellene belőlük fogyasztani. Ugyanígy a dió is hasznos. A burgonya rostban hiányos, de más szempontból értékes élelem, ezért együnk mellé mindig rostos terméket is (barna kenyeret, zöldség- és/ vagy babfélét).

Ha húst eszünk, lehetőleg legyen fehér – baromfi, hal – vagy sovány marha, borjú, és fogyasszuk ne csak burgonyával, hanem sok zöldséggel, salátákkal, barna kenyérrel.

Jancsó Erik

(egészségügyileg lektorálta dr. Szűcs Ottó)

Kedves Olvasók! Ne feledjük: a rostokat a Teremtő Isten helyezte bele táplálékunkba, a mi javunkra. Legyünk hát hálásak a kapott világosságért, és éljünk vele ezentúl. Másrészt, reméljük nemsokára eljön az az idő, amikor:

„…az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21:4)

Az Úr adjon mindannyiunknak békességet és jó egészséget!