Az 1740-es években, London 600.000-es lakosú városában 17.000 kocsma működött, azaz minden 35 személyre jutott egy. Bizonyos vélemények szerint, a Brit Birodalom akkoriban, a lakosság minden rétege körében, s ugyanígy a hadseregben és a flottában eluralkodó alkoholizmus miatt a bukás szélére jutott, és csak a metodista mozgalom révén gerjesztett evangéliumi hullám mentette meg.
Az Egyesült Államokba is átgyűrűzött e mértéktelen szokás, ahol azután a 19. században beindult az alkohol fogyasztását fékezni próbáló Mértékletességi Mozgalom. Akkoriban, a dohánnyal és az ópiummal együtt, az alkoholos italokat is gyógyszernek tartották.
Mi a helyzet minálunk? Még nem feledtük, hogy a kommunista időkben baj esetén a hotelekben levő „shoppokból” beszerzett drága whiskyvel és külföldi cigarettával kellett az orvosoknak és más befolyásos embereknek kedveskedni, az akkor egyre hasznavehetetlenebb pénzt tartalmazó boríték helyett vagy mellett…
Belépésem az alkohol birodalmába
Gyermekkoromban, amikor először csak a sör habját volt szabad „meginnom”, alig vártam a napot, amikor én is nagy leszek, és a nagyok, addigi megfigyeléseim szerint oly fontos italához teljes jogom lehet… Ez a nap el is jött, amikor 1980 nyarán szüleimmel a román tengerparton voltunk.
– Most már betöltötted a 14. évedet, kaphatsz te is egy koktélt – mondták. Áhítattal figyeltem, amint az egyik bárban a pincér egy félnapi fizetésnek megfelelő összegért számos déli gyümölcsöt helyez sorban egy magas pohárba, miközben mindegyik rétegre különböző, egzotikus italokat tölt. Azóta sem láttam ilyet! Az eredmény egy rendkívüli, bódító illatú kompozíció lett, amelyet szívószállal kiittam, majd a szeszes ízű gyümölcsöket kiskanállal megettem. Ezután kimentünk a napfényben fürdő sétányra. Azonban alig tettem meg néhány lépést, hirtelen úgy éreztem, mintha a lábam térdtől lefele megbénult volna: egyáltalán nem tudtam mozgatni! Egy szerencsére a közelemben levő padra roskadva, rémületemben sírni kezdtem, édesanyámmal együtt, nem tudván, hogy most mi fog történni… Egy fél óra elteltével azonban fokozatosan visszatért az erő lábamba, és újból képes voltam járni. Mi volt ez?
Ma már úgy magyarázom, hogy az addig alkoholhoz nem szokott idegrendszerem a hirtelen adagtól sokkot kapott, és ez a lábamat érintette. De azután – jöttek a líceumi évek, a bulik, a suli utáni sörözések, és lassan hozzászoktam az élet e fontos tartozékához.
Kedves Olvasók! El tudnánk-e képzelni az életet alkoholos italok nélkül, de úgy, teljesen…? Hisz ez az anyag „aranyozza be” ünnepeinket, hétvégéinkét, a baráti együttléteket… A magyar ember iszik örömében, de iszik bánatában is, sőt, akár unaloműzőnek is milyen hasznos a pohár, avagy az esti jutalmat jelentheti, amelyet egy nehéz nap után megérdemlünk…
Mikor idáig jutunk a beszélgetéssel, el szoktam mondani azt, hogy én már 1992-től nem fogyasztok szeszes italt, s ekkor egyesek, kiknek a családjában az alkohol már addig is rendkívüli problémákat okozott, mégis így felelnek: – De hát egyáltalán…? Azért egy-egy pohárkával csak lehet, meg hát ha vendég jön, meg ünnepekkor… hiszen nem kell túlzásba vinni…
Az ostya
A ’90-es évek elején alkalmam volt részt venni egy Aradon megszervezett egészségügyi sorozaton, melynek keretében az Egyesült Államokból érkezett orvosok tartottak az egészség különböző területeit érintő felvilágosító előadásokat. Máig sem felejtettem el azt a különös esetet, amelyről egyikőjük beszélt.
Egyik alkoholfüggő pácienséről volt szó, aki elmesélte orvosának élete történetét. Mint mondta, kiskorában általában nyomott, szomorú hangulat uralkodott felette, és nem tudott úgy örvendeni az élet apró-cseprő dolgainak, mint társai. Ez így is volt addig, amíg egy napon első áldozóként először ízlelhette meg a borba mártott ostyát1. Ekkor, egy pillanat alatt, mintha a világ más színbe öltözött volna – derűs hangulat és jóleső érzés lett úrrá felette, úgy hogy alig várta a következő vasárnapi misét, hogy annak végeztével újból az oltár elé járulhasson… és a tapasztalat megismétlődött.
A kisfiú lassan rájött arra, hogy abban a borban van valami, ami ezt az érzést okozza, és keresni kezdte az alkalmakat, amikor titokban belekóstolhat a felnőttek italába. Ez így folytatódott tizenéves korában is, míg azután, mint húszas évei elején álló fiatalember, teljesen alkoholfüggővé vált, s végül orvosa segítségét kérte.
Mi történt itt? Az orvos magyarázata szerint, a szervezetünkben az endorfinok a jó érzésért felelős hormonok, melyek normális esetben mozgás közben, a természet szépségét csodálva, vagy kellemes helyzetekben, barátaink, szeretteink körében tartózkodva termelődnek, elárasztva agyunkat és a boldogság hangulatát eredményezve bennünk. A probléma viszont az, hogy az alkoholt már a gyermekük fogantatása idejében rendszeresen fogyasztó szülők gyermekeinél ez a funkció fékeződhet, és inkább csak az alkohol jelenlétében indul be. Ekképpen, az ilyen gyermekek élete, teljesen józan állapotban szürkébb, szomorúbb mint az ugyanolyan körülmények között levő, endorfint normálisan termelő gyermekeké. Az alkoholfüggőségre való hajlam tehát ily módon öröklődhet, szinte előre be lévén programozva.
Kedves Szülők! Álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el, milyen példát és örökséget hagyunk gyermekeinkre? Biztosak vagyunk-e abban, hogy semmi veszélyt nem jelent ez a szokás, és mindig urai leszünk a helyzetnek, s ugyanígy családunk, gyermekeink is?
Táplálék vagy méreg?
Az alkohol, habár jelentős az energiatartalma2, mégsem tekinthető valódi élelmiszernek, mivel az éhségérzetet elveszi ugyan, de ezzel egyidőben nem szolgáltat megfelelő tápanyagokat szervezetünknek („üres” kalóriákat képvisel). Ezen kívül a szervezetünk méregként tekint rá, és azonnal harcolni kezd ellene, megpróbálva – bizonyos, a májat nagyon megerőltető folyamat által – kiküszöbölni azt a vizelet, izzadás, kilégzés és egyéb utak révén. A rendszeres, akár kismértékű alkohol bevitele is hosszú távon a májsejteket károsítja, a májcirrózis nevű halálos betegséget okozva. Ezen kívül a gége, nyelőcső, hasnyálmirigy, gyomor és számos más szerv rákjáért is felelős lehet, különösen ha oly gyakori kísérőjével, a dohányzással együtt fejtheti ki hatását.
A lányom, Erika, aki a marosvásárhelyi fogorvosi egyetemen tanul, elmesélte, hogy egyik tanárjuk miként magyarázta az alkohol eme hatását:
„Az alkohol egy zsíroldó szer. Mármost: a gyomor és a vékonybél nyálkahártyáján keresztül a véráramba kerül, az pedig a sejtekhez szállítja. Az alkoholmolekula ekkor megtámadja a sejtet azáltal, hogy a sejtfalban levő koleszterint is tartalmazó lipoproteint3 oldani kezdi. A kettős lipoprotein rétegből álló sejtfal tönkremegy, és a sejt elpusztul.” A rendszeres alkoholbevitel pedig rengeteg sejtet pusztít el, leginkább az alkoholt lebontani hivatott májban, ennek és számos más szerv betegségének vetve meg az alapját.
Az említett hatásokon túl, az alkohol az idegrendszert is megtámadja, idegességet, álmatlanságot, sőt az évek során súlyos pszichés és jellembeli elváltozásokat okozva. Másrészt, a fogyasztást követően nagyon gyorsan az agyunk homloklebenyébe jut, és ott befolyással lesz az e zónában levő döntési központunkra, perceken belül megzavarva a helyes gondolkodást. Ezért is történt, hogy bár régebben a közlekedési törvények megengedték bizonyos mértékű alkohol fogyasztását autóvezetés előtt, a rossz tapasztalatok miatt ez mára már teljesen tiltott dolognak számít.
És közülünk is kicsoda szállna fel egy olyan repülőgépre, amelynek pilótái nem teljesen józanok…? Igen, de hát otthon, munka után… mondhatná valaki. De honnan tudhatjuk, mit hoz a következő perc? Mikor történik egy baleset, vagy valaki a családból megbetegszik, avagy hirtelen szükség lesz rám – de hogyan segíthetnék, ha bódult, nem teljesen beszámítható állapotban vagyok? S ha Isten Gondviselése folytán nem is történne semmi baj, igazságos-e szeretteimmel szemben, hogy esténként, amikor végre a család együtt lehet, legtöbbször ezen anyag befolyása alatt lássanak, megfosztva őket legjobb önmagamtól – amit különben a nap folyamán a munkahelyemen, idegen emberek esetében nem engedhetnék meg magamnak…?
Ami pedig azt az egy-egy pohárkát illeti…
Droghatás
Az alkohol drogként, azaz kábító- és izgatószerként4 viselkedik. Ezeknek pedig megvannak a maguk törvényei. Egyikük úgy szól, hogy – a szervezetnek az illető anyaghoz való hozzászokása miatt – fokozatosan egyre nagyobb adag szükséges ugyanazon euforikus5 hatás elérésére, melyhez előzőleg a kisebb adag is elég volt. Tehát: a fiatalember egy-egy sörrel kezdi, majd ezek szaporodni kezdenek. Évek múltán a sör mellett megjelenik a hatást felfokozó, kísérő tömény ital, majd egyesek ezután már csak a minél erősebb tömény szeszes ital után vágynak.
Sokan úgy gondolják, az alkoholizmus akkor kezdődik, amikor az embernek naponta kell az ital, sokszor már reggeltől kezdve, és rájön, hogy enélkül már nem tud meglenni. A legtöbben pedig csak a testileg- lelkileg tönkrement, mindenét elvesztett, a társadalmi létra legaljára került embereket tartják annak. Ennél szigorúbb vélemény az, amikor a „szociális ivókat” is – kik naponta talán még nem, de azért mindenféle alkalmakkor szívesen isznak – már veszélyes helyzetben levőknek tartja.
Valójában azonban az alkohollal való veszélyes játék már az első pohárral elkezdődik, s egyedüli biztonságunk csak az lehet, ha teljesen távol tartjuk magunkat ezen emberi erőt messze meghaladó anyag minden cseppjétől.
Íme, miképpen figyelmeztet minket a Példabeszédek könyve:
„Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását: könnyen alá csuszamlik. Végre, mint a kígyó, megmar, mint a mérges kígyó, megcsíp. A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.” (Példabeszédek 23: 31–33)
Tehát, az Úr itt azt mondja, hogy nem csupán ne érintsük, hanem rá se nézzünk az itallal telt pohárra, annak igéző és romboló hatása miatt.
– Hohó, álljunk csak meg egy percre – mondhatná most valaki. – Ha mindez így van, akkor Isten miért teremtette meg az alkoholt…?
Valóban Isten teremtette?
Azt olvassuk a Szentírásban, hogy Isten kezdetben mindent tökéletesen megalkotott, azaz nagyon jó volt:
„És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó.” (1 Mózes 1:31)
Tehát, ha minden igen jó volt, akkor ez azt jelenti, hogy a rossz, minden tartozékával – a halállal, elmúlással – együtt, még nem létezett. A halál csak a bűneset után hatolt be világunkba, Isten megengedve ezt azért, hogy itteni próbaidőnk idejét és szenvedéseit lerövidítse. A bűnesetig tehát nem volt rothadás, lebomlás sem, mivel az emberrel együtt az állatok és a növények sem voltak még a pusztulásnak alávetve. Márpedig az alkohol, mint tudjuk, a gyümölcsök rothadását kísérő erjedés folyamatában6, a cukrok erjedését előmozdító élesztőgombák révén keletkezik. Ez pedig valamikor a bűneset utáni időszakban jöhetett létre. De kinek volt érdeke az Isten által a mi áldásunkra szánt növényi eledelből egy ilyen anyagot nyerni?
A Szentírás lapjairól megtudhatjuk azt, hogy e világban egy másik hatalom is munkálkodik, mely – az Istennel ellentétben, ki minden jónak forrása – a rossz kigondolására és véghezvitelére törekszik7, kihasználva az önző emberi lény ön- és környezetpusztító tevékenységét is. Így hát nagyon valószínű, hogy e fellázadt, de rendkívül intelligens, gonosz lénynek a munkája nyomán jöttek és jönnek létre az újabb meg újabb vírusos és más betegségek, mérgező növények, gombák, nem szólva a többi rossz dolog bekövetkeztéről – úgy mint a számos baleset, katasztrófa és háború. Ha ez így van, akkor Sátán és angyalai, valamikor a múltban, behatolva a Természet laboratóriumába, a Teremtőtől kapott tudásukat helytelen módon felhasználva érhették el azt, hogy a szénhidrátokból – számos, bonyolult reakció révén, de időben nagyon gyorsan – többek között etil-alkohol is keletkezzék.
Kedves Olvasók!
Mai, megromlott világunkban melyik szülő engedné, hogy gyermeke az erdőben leszedett bármiféle gombát megegyen? Ugye hogy gondosan megválogatjuk azokat, ismerve a lehetségesen bennük rejlő halálos veszélyt? Ugyanígy nagyon ügyelünk, ha vipera-gyanús környéken járunk, másrészt óvakodunk patkánytól, kullancstól, szúnyogtól, döglégytől, ismerve, milyen fertőzést terjeszthetnek, s ugyanígy a penészes, romlott ételektől… Miért ne használnánk hát ugyanezen bölcsességünket a kábító- és tudatmódosító szerként viselkedő káros anyagok: a dohány, alkohol, koffein, – avagy „durvább” rokonaik, a heroin, marihuána, LSD, stb. esetén is…?
Keresztény emberekként azonban itt rögtön felvetődhet egy kérdés, mely talán egyes olvasóinkban már eddig is felötlött:
– De hát Isten nemde megengedte a Bibliában az alkoholos italok fogyasztását, sőt maga az Úr Jézus is e földi munkássága során fogyasztotta, sőt megáldotta a bort…?
Ezennel egy rendkívül fontos problémához értünk, amelynek helyes megértésétől függhet sokak e földi boldogsága és majdani örök élete is.
A részegítő italok és a Biblia
Számos könyv és tanulmány jelent meg e témában, de a cikkünk terjedelme miatt mindezeket nem mutathatjuk be.
Kedves Kalotaszegiek!
Isten valóban megengedte a történelem folyamán az erjedt bor fogyasztását, úgy, ahogy megengedte a többnejűséget és a rabszolgatartást is, de sohasem tekintette igazán jónak ezeket. Azonban látta, hogy az emberek, bűnösségük miatt ezekre vágynak, és ezért, habár tudta, hogy nincsenek gyermekei javára, mégis ideig-óráig megtűrte és törvénye által szabályozta azokat. Például, az Ószövetségben az ároni papok esetében azt olvassuk, hogy Isten elé járulásukkor halálbüntetés terhe mellett tilos volt számukra az alkohol fogyasztása:
„Bort és szeszes italt ne igyatok, te és a te fiaid veled , mikor bementek a gyülekezet sátorába, hogy meg ne haljatok.(…) Hogy különbséget tehessetek szent és közönséges között, (…), és hogy taníthassátok Izrael fiait…” (3 Mózes 10:9–11)
Másrészt ott vannak az olyan figyelmeztetések is, mint amelyet már előbb bemutattunk a Példabeszédek könyvéből. Valóban, a Biblia beszámol arról, hogy Noé is ivott és lerészegedett, majd fiai mezítelenül találtak rá8, és Lótot is – Szodomában kitanult módon – erjedt borral kábították el lányai, azért, hogy lealjasító, vérfertőző kapcsolatra léphessenek vele9… de ezen szégyenletes események melyike hozná meg egy – Isten Szentlelkére még érzékeny – keresztény kedvét az italozásra…?
„A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!” (Példabeszédek 20:1)
Most pedig lapozzuk fel az Újszövetséget!
A kánai menyegző (János 2:1–11)
Talán már a címről is eszünkbe jutott az Úr Jézus legelső csodája, melyet ez alkalommal hajtott végre, amikor is, egy valószínűen szegényebb sorsú fiatal párnak az esküvőjén vett részt. Amikor a borból kifogyva a fiatalok kellemetlen helyzetbe kerültek, az Úr megsajnálta őket, és a nagy, víztárolásra használt kőedényekben levő vizet10 borrá változtatta.
Első olvasatra azt gondolnánk, hogy Jézus itt sok-sok alkoholos ital elfogyasztására adott lehetőséget. Csakhogy, az itt bornak fordított görög szó, az oinosz (mivel az Újszövetségnek ez az eredeti nyelve), a szótárak szerint mind bort, mind mustot jelenthet. Azaz, a fordítótól – mint amilyen Károli Gáspár volt – függ, hogy erjedt vagy erjedetlen szőlőlevet lát az oinosz szóban. Az európai – magyar, román, angol és más – fordítókra valószínűleg erős behatással lehetett saját kultúrájuk. Körülnéztek hazájukban, és úgy gondolták: Ha esküvő volt, akkor bizonyosan szeszes italt ittak! De vajon hogyan fordítaná ma ezt a szót egy onnan, a Közel –Keletről származó muzulmán, akinek ősei, és egész környezete már több mint ezer éve kerülik az alkoholos italok használatát…?
És főleg: hogyan gondolkozott maga az Úr Jézus?
A Szentírás tanúsága szerint Istennél, az Atyánál nincsen változás11. Így hát lehetetlen lenne azt gondolni, hogy Isten egyik pillanatban a papokat arra figyelmeztesse, ne igyanak, azért hogy a népet tiszta fejjel tanítani tudják, avagy máshol arra kér, hogy a részegítő borra rá se tekintsünk, s mégis, most e helyzetben, pár száz év múltán, Fia által, – aki saját tanúsága szerint is egy volt Ővele12, és aki Mennyei Főpapként13 minden papnál nagyobb – e hatalmas mennyiségű részegítő italt nyújtsa a házasságkötés szent alkalmára összegyűlteknek.
Jó, mondhatná valaki, de pontosan itt, a kánai menyegző alkalmával olvassuk a násznagynak a vőlegényhez intézett szavait is: „Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.” (János 2:10)
E vers szerint, az esküvőkön való ittas állapot megszokott lehetett ezen ember és talán a többi vendég számára is – így hát esetleg ez alkalommal mégiscsak erjedt borról lenne szó?
A román, Cornilescu féle fordítás a mikor megittasodtak kifejezést így adja vissza: „când au băut bine” – azaz, amikor jót, eleget ittak. Ha ez a közelebbi fordítás, akkor a dolog nagyon leegyszerűsödik: bármely szívélyes háziasszony, ha lehet, először a jobb ételt vagy italt adja fel, s mikor már eleget ettek és ittak vendégei, akkor kerül elő az esetleg picit szárazabb kalács, avagy nem olyan tökéletes alma vagy egyéb gyümölcs…
És még egy eset…
Az Úrvacsora szereztetése
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján14 az Úr Jézus egy helyet keresett, ahol a keserű füvekből, sült bárányhúsból és kovásztalan kenyérből álló, az Ószövetségben általa 1600 évvel azelőtt elrendelt pászkavacsorát15 elköltheti a tanítványokkal. Ennek elemeiből választotta ki azon a csütörtök estén a kovásztalan kenyeret, amely az ő megtört testét hivatott jelképezni, és a bort, melyet az idők folyamán a zsidók ezen ünnepi vacsora részévé tettek16. A szőlő az Ótestamentumban Izrael jelképe volt17, az Úr pedig földre jövetele alkalmával is, már a munkássága folyamán az igazi szőlőtőhöz hasonlította magát, tanítványait pedig a szőlővesszökhöz18.
A kérdés ismét ugyanaz: az itt újból megjelenő, Károli által ugyancsak bornak fordított oinosz szónak mi lehet az igazi értelme? Must vagy bor?
Először is, az Úr bűntelen testét kovásztalan kenyérnek kellett jelképeznie, mivel az Egyiptomban használatos, onnan eredő kovász a bűn jelképe volt19. Ennek nyomán felvetődik egy új kérdés: Ha az Úr testét nem képviselhette kovászos, fermentációs folyamaton átesett kenyértészta, akkor szent vérének jelképéül használhatott-e erjedt szőlőlevet?
Ugyanitt újból eszünkbe jut a már említett, a szolgáló papoknak adott, alkoholfogyasztást tiltó parancs is – itt pedig Főpapunk a világtörténelem és a Megváltási Terv legfontosabb mozzanatára készült: az emberiségért elszenvedett engesztelő áldozatára. Gondolhatná-e valaki azt, hogy Isten Fia, aki néhány órára rá a kereszthalál kínjait enyhítendő sem fogadta el a könyörületből felé nyújtott kábító keveréket20, itt mégis részegítő italt fogyasszon, a legnagyobb kísértés órája előtt álló tanítványaival együtt…?
S egy másik gondolat: a poharat felemelve az Úr így szólt: „Mondom pedig néktek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.” (Máté 26:29) Tudjuk, hogy a mennyek országában többé nem lesz halál21, s ugyanígy romlás, enyészet sem. Tehát, ha az Úr azt mondja, hogy a szőlőtőnek azt a termését, amit a kezében tartott, majd csak ott issza újból velünk, akkor, ugyanazon italról lévén szó itt is és ott is, logikus lenne azt gondolnunk, hogy már az utolsó vacsorán is egy erjedetlen terméket használt, hisz a mennyben már nem lesznek erjedt, alkoholos italok.
Az alkoholos italok fogyasztásának kérdése is illeszkedik a többi, vitatott Bibliai probléma körébe: a helyes válasz bizonyosságát személyes Igekutatás, ima és elmélkedés gyümölcseként fogjuk elnyerni azon Tanító által, kit Urunk, mennybemenetele előtt hátrahagyott: „Ama Vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket…” „De amikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra.” (János 14:26, 16:13).
Csakhogy egy dolog ráébredni az igazságra, és más dolog gyakorlatba is ültetni azt. Ki segíthet nekünk változtatni valamin, amiről bár tudjuk, hogy nem helyes, mégis esetleg már életünk részévé vált?
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást (véghezvitelt) az ő jó kedvéből.” (Filippi 2:13)
Az Úr segítsen meg mindannyiunkat hogy e téren is az Ő útján haladjunk. Ámen.
Jancsó Erik, Szászfenes
1 A Római Katolikus Egyházban a gyerekek 7–8 éves korban részesülnek először az Úrvacsora katolikus megefelelőjében.
2 700 kilókalória 100 grammonként (pl. a kenyér kb. 300, a cukor 470, míg a zsír, olaj 960 Kcal-át tartalmaz 100 grammonként)
3 Lipoproteinek: a sejtfalba beépülő, zsírt, fehérjét és koleszterint tartalmazó bonyolult összetételű anyagok.
4 Pontosabban: a tudatmódosító szerek csoportjába tartozik
5 Eufória – bódult örömállapot
6 A gyümölcs, gyümölcslé természetes úton erjed, míg a gabonát különleges eljárás útján, a keményítőt cukorrá alakítva nyernek alkoholt
7 „Józanok legyetek, vigyázzatok: mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen.” (1 Péter 5:8)
8 1 Mózes 9: 20–22
9 1 Mózes 19:32–36
10 A hat kőveder mindegyikében két-három metréta fért ( a tudósok szerint 1 metréta kb. 30–40 liter lehetett). Összesen tehát több mint 600 liter bort teremtett az Úr. (János 2:6–8)
11 „Minden jó adomány (…) felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akiben nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jakab 1:17)
12 „Én és az Atya egy vagyunk” (János 10:30)
13 Zsidók 4:14–15
14 Máté 26:17-19
15 2 Mózes 12:8
16 Máté 26:26-28
17 Ésajás 5:7, Jeremiás 2:21
18 János 15:5
