A keresztség szó görög megfelelője a baptisma, mely a baptiso igéből származik, és magyar nyelvű megfelelőjével ellentétben nincs semmi köze a kereszt szóhoz. A szótárak szerint alámeríteni, avagy bemeríteni a baptiso szó jelentése, mind a 2000 évvel ezelőtti, azaz koiné görög nyelvben – melyben az Újszövetséget írták – mind a modern görögben.

Ekképpen, a görög baptiso: keresztelni ige helyesebb magyar megfelelője a bemeríteni, avagy alámeríteni szó lenne.

Ugyanígy, Keresztelő János nevének pontos fordítása is az Alá- vagy Bemerítő János lenne.

Számos nyelvben a keresztelni ige és a belőle alkotott szavak a görög eredetivel rokon hangzásúak. Pl. románul a keresztelni, keresztség, Keresztelő János szavak ekként hangzanak: a boteza, botez, Ioan Botezătorul. Angolul: to baptise, baptism, John the Baptist. Franciául: baptiser, bapteme, Jean-Baptiste. Olaszul: battezato, battesima, Giovanni Battista, stb.

Az Újszövetség lapjain először a Máté evangéliuma 3. fejezetében találkozunk a keresztség fogalmával. Keresztelő János megtérésre való felhívására sokan válaszolnak, és bűneiket megvallva megkeresztelkednek, azaz alámerítkeznek a Jordánban:

„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, (…) és ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. (…) Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea, és a Jordánnak egész környéke, és megkeresztelkedének vala őáltala a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.” (Máté 3:1–2, 5–6)

Ezen emberek vízben való alámerítkezését – melyet a zsidók már régebben gyakoroltak az egy Istenhez térő pogányok esetében, azok lelki megtisztulásának jelképeként –, mint látjuk, megelőzte az Isten részéről való üzenet meghallása, annak elhivése és a bűneik megvallása. Másrészről, egy másik helyen ezt olvassuk: „János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz.” (János 3:22) Világosan látszik, hogy ha a napjainkban szokásban levő, egy kis vízzel vagy meghintéssel történő keresztséget alkalmazta volna, akkor nem lett volna szükség „sok vízre”, valahol a természetben – hisz akkor egy dézsa víz is elég lett volna egy-egy kis pohár megtöltésére.

Márk 16:16-ban az Úr Jézus szavait olvassuk: „Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” Itt is a hit megelőzi a keresztséget. Azonkívül, arról van szó, hogy az üdvözül, aki hisz és megkeresztelkedik – és nem akit megkeresztelnek- azaz, aki tudatosan veti alá magát a keresztség kívánalmának.

A nappalink üveges szekrényében, kiskoromtól kezdve, a különböző díszes tányérok és egyéb dísztárgyak között , hosszú éveken át ott állt egy kis ezüst kehely, melybe az én nevem volt belekarcolva. „Ez az a pohár, amivel hat hetes korodban megkereszteltek a főtéri Szent Mihály templomban.” – mondták szüleim. Tehát én is keresztény voltam már, azaz Krisztus követője és tanítványa, anélkül hogy tudtam volna?

A Katolikus Egyház tanítása szerint igen – hiszen egy kis vizet a fejemre töltve elvégezték rajtam a szent keresztség aktusát – így hát csak a bérmálásnak és szentáldozásnak kellett volna következnie.

Csakhogy én akkor teljesen öntudatlan voltam, s nem is hihettem semmit, s később is, felnövekedve, egy teljesen Istentagadó életet éltem…!

A Biblia szerint vajon milyen esetben érvényes a keresztség?

Óemberünk halála és egy új élet

A Római levél hatodik fejezetében Pál apostol a keresztség aktusát a régi, bűnös természetnek való tudatos meghalásként, és egy új, tiszta élet kezdeteként írja le, a bűnös voltukra ráébredő emberek esetében:

„… akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? (…) Eltemettettünk azért a keresztség által ővele¹ a halálba: hogy miképpen feltámasztatott a Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk. (…) Tudván azt, hogy a mi óemberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek.” (Róma 6:2,4,6)

Ez pedig semmiképpen sem érthető csecsemőkre, hisz ők addig sem szolgáltak a bűnnek!

Honnan ered hát a még mit sem tudó kisgyermekek megkeresztelésének szokása?

Mint megannyi mai vallásos tradíció, ez is a századok folyamán alakult ki. A régi nagy európai katedrálisokban még ma is számos régi keresztelőmedence található, még abból az időből, amikor a keresztséget felnőttként gyakorolták. Azonban később úgy gondolták, hogy a kisgyerek az eredendő, azaz Ádámtól – szülei és felmenői révén – átörökölt bűn miatt vétkes, és így, ha a keresztség aktusa által meg nem tisztul, és véletlenül még kis korban meghal, akkor elkárhozik. Csakhogy, ez azt jelentené, hogy az ártatlan, még bűnt el nem követett kisgyereknek az ősei bűnei miatt kellene a büntetést elszenvednie – ez pedig megkérdőjelezné Isten szerető és igazságos voltát. Azonban szerencsére ilyesmiről szó sincs. Jézus szerint a kisgyerekeké a mennyek országa, sőt nekünk is az Isten országa befogadásának tekintetében hozzájuk hasonlónak kellene lennünk².

Átörökölt bűnhődés…?

Isten igazságos, és semmiképpen sem bünteti meg a fiakat az atyák vétke miatt, hanem mindenki a saját igaz vagy igaztalan cselekedetei alapján lesz megítélve. Ezékiel könyvében például ezt olvassuk:

„Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele? (…) amely lélek vétkezik, annak kell meghalni! (…) S íme, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik: látja, de nem cselekszik azok szerint (…) az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen. (…) a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét: az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.” (Ezékiel 18: 2, 4, 14, 17, 20)

Ezen kívül pedig ne feledjük: számunkra a Bibliának kell az egyedüli mércének lennie a vallásunk minden tekintetében, hiszen az Igének ellentmondó, vagy ahhoz hozzátevő tradíciókat Isten nem ismeri el:

„Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.” (Máté 15:9) Ezért hát végezetül tekintsünk át néhány erről szóló Igehelyet.

A keresztség a Bibliában mindig tudatos, és az Ige meghallása, igaz bűnbánat, a Jézus engesztelő áldozatába vetett hit, és a Hozzá való, szabad akarat alapján eldöntött megtérés jellemzi.

Ezért hát végezetül tekintsünk át néhány erről szóló Igehelyet.

Bibliai keresztségek

Péter, pünkösdi prédikációja alkalmával így szól a Jeruzsálemben összegyűlt zsidókhoz:

„A názáreti Jézust, azt a férfiút aki Istentől bizonyságot nyert előttetek, (…) megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve, megölétek. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván (…) Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára: és veszitek a Szent Lélek ajándékát. (…)Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének. És hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.” (Apostolok Cselekedetei 2: 22–24, 37–38, 41)

Filep diakónus³ és evangelista⁴ Samáriában prédikál:

„A sokaság pedig egy szívvel, egy lélekkel figyelmeze azokra, amiket Filep mondott (…) miután hittek Filepnek, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.” (Ap. Csel. 8:6,12)

Kornéliusz, a római százados, „jámbor és istenfélő” volt „az egész házával egybe⁵”, és Péter érkezését várva összegyűjtötte rokonait és jóbarátait⁶. Ezekre, miután befogadták a Péter által hirdetett üzenetet, látható módon kiáradt a Szent Lélek, amire Péter ezt mondta: „Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképpen mi is? És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében.” (Ap. Csel.:47-48 versek) Itt újból világosan látszik, hogy érett gondolkodású, felelős személyek döntéséről van szó.

A filippibeli börtönőr családjával együtt tért meg, miután Isten csodálatos módon megnyitotta a börtön kapuit, ahol Pál és Silás raboskodtak:

„Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé, és kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek? Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe! És hirdeték néki az Úrnak igéjét, és mindazoknak, akik kik az ő házánál valának. (…) és megkeresztelkedének azonnal ő és az övéi mindnyájan.” (Ap. Csel. 16:29–33)

Itt valaki azt mondhatná, hogy „az övéi” között talán kisdedek is voltak. Csakhogy, azelőtt azt is olvassuk, hogy mindazoknak, kik a házánál voltak, hirdették az evangéliumot – tehát itt olyan személyekről van szó, akik meghallhatták és felfoghatták a Jézusról szóló jó hírt.

Ugyanígy érvelnek egyesek a Lídia esetében, ki háza népével együtt megkeresztelkedett (Ap. Csel. 16:15),mondván, hogy esetleg lehetett köztük még nagyon kis gyermek is. Azonban ez a feltevés ellentmondana az e témára vonatkozó többi Igének, és így nem lehet elfogadni anélkül, hogy sértenénk a teljes Szentírási kontextus elvét.

Kedves Kalotaszegiek!

Az Úr Jézus így szólt egyszer egy gazdag emberhez, Nikodémushoz:

„Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” Majd tovább folytatta: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (János 3:3,5)

Meg akarjuk-e látni, annyi földi szenvedés után az Isten országát? Ha igen, akkor nekünk is szükségünk van a víztől és Lélektől való újjászületésre.

A bibliai bemerítéses keresztség vize a megtisztulás és az addig elkövetett bűnök lemosásának szimbóluma, melyben óemberünk jelképes módon meghal, míg az Isten Lelke az, aki szívünk átalakítása által, az új, Isten szavára örömest hallgató embert megteremti, mely képes lesz naponta Istennel járni a keskeny úton, és végül, a Jézus Krisztus vére érdeméért örökölni az Ő mennyei országát.

Szeretnéd-e, szeretnénk-e ezt? Az Úr segítsen meg minket minderre az ő kegyelme által. Ámen.

Jancsó Erik, Szászfenes

---

1. Azaz Krisztussal
2. Márk 10:13–16
3. Ap. Csel. 6:5
4. Ap.Csel. 21:8
5. Ap.Csel. 10:2
6. 24. vers