Teremtőm

Istenem, hogy mondjam el Neked,

Mennyire csodállak és szeretlek Téged

Akár egy fára, fűre, virágra nézek,

Meglátom benne titokzatos erődet.

Ha az emberek egymásban

Csak a jót és szépet,

A lelket látnák meg:

Soha nem bántanák egymást…

És mily csodálatos lenne

E földi élet!

Hisz egy imában áldanánk mind Téged.

Talán irigyeljük azokat,

Kik még szeretni tudnak?

Hisz valóban, ők a gazdagok, s nem akik

Csak e múló javak után sóvárognak.

Teremtőm, most végül

Ne ródd fel vétkemül,

Mit elkövettem gyarlón, esztelenül…

Jézusért kérlek, hogy elengedd,

S növeld a szívemben

Csodás szereteteted!

(Ismeretlen györgyfalvi asszonynak a 7o-es években írt verse nyomán. Beküldte: Nagy Andrea, Türe)