XV. Lajos (1710–1774), francia királynak tulajdonított szólás, mellyel az élvhajhász király az ország és a külpolitikai ügyek egyre katasztrofálisabb állapota felől aggódóknak válaszolt. Más vélemények szerint kegyence, Madame de Pompadour jelentette ki először, a francia sereg egyik vesztes csatáját1 követően: „Utánunk az özönvíz!”
A közben szállóigévé vált mondás a mindenkori nemtörődömséget fejezi ki, azon emberek felfogását, akiket elsősorban csak önnön pillanatnyi jólétük foglalkoztat, nem törődve a következményekkel.
De mire is utal az özönvíz szó?
Mint tudjuk, ez is bibliai eredetű fogalom, a Bibliában lejegyzett esemény, melyre számos más, pogány nép vallásában és legendáiban is utalást találunk.
Mózes első könyvének 6,7, és 8-ik fejezete írja le e világszéles katasztrófát. A bűnbeesés után az Éden-kertből kiűzött emberpár utódai elszaporodtak, és erkölcsileg rendkívül mélyre süllyedtek. A gonoszság áradatának leállítása végett az Úr elhatározta, hogy egész bolygónkat vízözönnel borítja el2. Noét azonban igaznak találta Isten, ezért felszólította, hogy egy rendkívül kemény fafajtából, a góferből, építsen hatalmas méretű bárkát. A bárka építése 120 évet vett igénybe, mely idő alatt Noé tetteivel – a bárka puszta építése által – de szavai révén is, hirdette Isten figyelmeztető és kegyelmi üzenetét3.
A Teremtést követő 1656. évben, Noé és családja, összesen nyolc személy belépett a bárkába, és velük együtt, Isten parancsára bement minden állatfaj képviselőjéből (tiszta és tisztátalan állatokból egyaránt) bizonyos számú egyed4. Az özönvíz Noé életének 6oo. évében kezdődött, és több mint egy évnek kellett eltelnie, míg a bárka lakói újból kiléphettek a már felszikkadt földre. Eközben „Mindaz, aminek orrában élő lélek lehellete vala, a szárazon valók közül, mind meghala.” (1 Mózes 7:22)
Sokan tévesen ismerik Istent, úgy gondolva, hogy ő túlságosan jó és kegyelmes ahhoz, hogy a bűnöst megbüntesse. Ám elfelejtik, hogy Isten igazságos is, és a bűnéhez ragaszkodó, engedetlen embernek számolnia kell majd az ő ítéletével. Erről így ír Péter apostol:
„Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő Isten szavára, amelyek által az akkori világ, vízzel elboríttatván, elveszett: a mostani egek pedig, és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, és az istentelen emberek romlásának napjára.” (2 Péter 3:13)
Isten nemsokára megsemmisíti mindazt, ami Szentlelke által nem tisztult meg ezen életben, és egy új világot teremt, amelyben bűn soha többé nem lesz: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, melyekben igazság lakozik.” (2 Péter 3:13)
Ha szeretnénk ennek az új országnak polgárai lenni, akkor már most, míg tart a kegyelmi idő, oda kell jönnünk bűnbánattal Isten királyi székéhez, teljesen rábízva magunkat Fia engesztelő vérére, és kérve, hogy az ő Lelke és akarata vezéreljen bennünket életünk minden pillanatában. Ámen.
László Jenő, Kolozsvár
1 Az 1757. évi Rossbach-i csatáról van szó
2 „Tekinte Isten a földre, és íme meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő utát a földön.” „Én pedig íme özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet…” (1 Mózes 6:12, 17)
3 „Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetve a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, amely által kárhoztatá e világot…” (Zsidók 11:7) „És ha a régi világnak sem kedvezett, de Noét, az igazság hirdetőjét, nyolcadmagával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát.” (2 Péter 2:5)
4 „Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét. Azokból a barmokból pedig, melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét.” (1 Mózes 7:2)
