Nemrég, június 23-án zajlott le az Egyesült Királyságban az országnak az Európai Únióból való kilépéséről szóló népszavazás, a Brexit. Ez a furcsa műszó, mely magyar fülnek inkább a béka-nemzetség nyelvén hangzik, két angol szó betűiből tevődik össze: British Exit, ami magyarra fordítva Brit Kilépést jelent. A szavazást megelőző hetekben, látva a vélemény kutatások által kimutatott „veszélyes” helyzetet – azaz, hogy már lassan többségbe kerülnek a kilépést óhajtók – számos fenyegető-kérlelő üzenet kezdett el záporozni a brit szavazótáborra. Tekintélyes lapok, úgy mint a brit The Economist, vagy a kanadai The Globe vagy Toronto Star, befolyásos üzletemberek és politikusok, mint pl. Soros György vagy az Európa Tanács elnöke, Donald Tusk, számos egyéb politikai szereplővel együtt óva intették az angolokat a kilépéstől, súlyos politikai és gazdasági károkat jósolva Nagy Britanniának.

Az Európai Únió története

A Nyugat-Római Birodalom összeomlását követően mindig is létezett a részekre szakadt birodalom utódállamai újraegyesítésének vágya. Nagy Károly, V. Károly, Napoleón, Hitler és Sztálin – mind e vágyálmot szerették volna megvalósítani, természetesen az ezt követő világuralommal együtt.

A második világháború után, az európai vezetők szerették volna elkerülni az újabb háború kirobbanásának veszélyét, s ennek lehetőségét egy újabb szövetségben látták, mely ugyanakkor ellent tudott volna állni az akkorra kialakult két pólusú világrend legfőbb két nagyhatalma – az Egyesült Államok és a Szovjetúnió – saját érdekeiket véghezvinni akaró befolyásának.

1951-ben hat állam¹ vetette meg az Európai Únió alapját, megalakítva az Únió előzetesének számító Európai Szén- és Acélközösséget, alapító és előmozdító „atyái” között olyan nevekkel, mint Konrad Adenauer német, Altinero Spinelli olasz, és Jean Monnet francia politikusok. Az elkövetkező években a Közösség tagjai további politikai és gazdasági lépésekkel mélyítették el integrációjukat, míg azután 1957-ben a szervezet felvette az Európai Gazdasági Közösség nevet, majd további tagállamokkal bővülve 1993 nov. 1-től az Európai Únió megnevezést fogadták el. A 2007-es román és bolgár, és a 2013-as horvát csatlakozással együtt 29 tagúra² nőtt Únió, úgy tűnt, fegyverek nélkül, csupán gazdasági és politikai lépésekkel megvalósítja azt, ami a történelem hadvezéreinek és diktátorainak eddig nem sikerült…

Csakhogy…

Csakhogy milyen ideológiai fundamentuma lehet egy olyan szövetségnek, mely, Lech Walessa lengyel politikus nemrégi szavai szerint, a kommunizmust, de a kereszténységet is elutasította? Ma sokszor hallunk poszt-keresztény Európáról – ahol a Bibliát, mint elavult és emberi jogokat sértő könyvet félretették az útból, és a Teremtő Istent az Emberi Ész, a Mértéktelen Fogyasztás, az Élvezetek és a Romlott Kívánság bálványaival helyettesítették.

Jelen pillanatban, az Egyesült Államokhoz hasonlóan, az Európai Úniót irányítók is többek között azon vannak, hogy egy új (de valójában nagyon is régi) erkölcsrendszert vezessenek be, amely a lehető legtöbb ponton ellentmondjon a Bibliában lefektetett törvénynek: egyneműek (polgári és templomi!) házassága, a gyermekek megrontása (a kiskortól kötelezően bevezetett úgynevezett „szexuális oktatás”, az egynemű, pl. férfi-házaspárok gyermek-adopciója, stb. révén), a médiákban engedélyezett, sőt reklámozott erkölcstelenség, erőszak, gonosz beszéd, spiritizmus és sok egyéb bűn, a gyermekeknek szüleik és tanáraik iránt való engedetlenségének támogatása az ún. „kiskorúak jogainak” ürügyén, s számos egyéb lépés, mellyel Európát az ókori, Isten által kiirtásra ítélt kánaániak szintjére akarják süllyeszteni.

Az Európai Álom álarca mögött, mint országunk is megérzi, a bizonyos régiókat tönkretevő gazdasági húzások, a korrupció és a legálszentebb ámítások démonai húzódnak meg, kitartóan törekedve Európa százmillióinak Istentől való teljes elidegenítésére, s az ezt követő nyomor, káosz és szenvedés uralmának beiktatására.

De mit szól mindehhez Isten?

A múlt havi lapszámunkban bemutatott, Ha ezrek esnek is el című könyvben, a főhős, Franz Hazel, zászlóaljával valahol a nagy orosz sztyeppén állomásozva hirtelen meglepő kijelentést tesz bajtársai előtt:³

– Hitler sohasem lesz képes a németek zászlaja alatt egyesíteni a világot, mivel ez ellene mond a Bibliai próféciáknak.

Egy ilyen kijelentés a német hadseregben az azonnali halálbüntetést vonta maga után, ám Franz, megdöbbent társai előtt bátran bemutatta a Dániel második fejezetében szereplő szobor-próféciát, mely szerint a Római Birodalom helyén megszülető országok többé nem egyesülnek, hanem a következő nagy esemény az Isten országának megalapítása lesz. Az Úr a veszélyes helyzetben is megőrizte e bizonyságtevő gyermekét az életére törőktől, s a Hitler végső győzelmében hinni akaró hűséges nácik, s ugyanúgy az egész világ tanúja lehetett a németek és szövetségeseik⁴ nagy sztálingrádi vereségének, s az ellenséges erők harapófogójába szorított német hadigépezet fokozatos összeroppanásának, mely Hitler öngyilkosságával és a teljes kapitulációval végződött.

Sok ember-titánnak betört már a feje a Bibliai próféciákon… Tekintsük meg hát mi is közelebbről a Dániel második fejezetét!

A világtörténelem legfontosabb szobra

Dániel próféta könyvének második fejezetében a Babiloni Birodalom akkori királya, Nabukodonozor⁵ éjjeli álmot lát, amelyet azonban reggelre elfelejt. Ugyanakkor érzi, hogy valami nagyon fontos dolodról van szó, s azonnal összehívja az „írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és káldeusokat⁶”,

akik az akkori, babonás, álomfejtésben, csillag- és mindenféle más jóslásban⁷ hivő babiloni társadalomban nagyon fontos szerepet játszottak, ám ezek nem tudják kitalálni, mit is álmodott a király. A kényúrnak ekkor fellobban a haragja, gondolván, hogy ha ezek az – állításuk szerint a rejtett világgal kapcsolatban levő – emberek a titkos tudományukkal nem képesek leírni egy pár órával azelőtti álmot, akkor miképpen láthatnának bele a jövő titkaiba? Ez azt jelentené, hogy addig e csalók hiába ették a kenyerét! Dühében így válaszol: „Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombbá tétetnek.” (5. vers)

A halálos ítéletről szóló parancs kimegy, és keresik az akkor már a babiloni udvarnál szolgáló Dánielt és három társát is, hogy a többi pogány bölccsel együtt kivégeztessenek. Dániel azonban egy nap haladékot kér a királytól, és a zsidó foglyok hő imájára válaszképpen, Isten éjjeli álomban kinyilatkoztatja a látomást és annak magyarázatát Dánielnek. Másnap a király elé hivatják, és ő bátran így szól:

„A titkot, melyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak. De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti: és Ő tudtára adta Nabukodonozor királynak, mi lészen az utolsó napokban.” (27-28 vers)

Az ezután bemutatott prófécia hidat képez az időben: a 26oo évvel ezelőtti Babilontól egészen napjainkig, sőt azon is túl, Isten, mintegy hatalmas fényszóró által, bevilágít a titokzatos jövőbe ezen ókori király és ámuló udvartartása előtt:

„Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép: (…) az állóképnek⁸ feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldala rézből, lábszárai vasból, lábai részint vasból, részint cserépből valának. Nézed vala, amíg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas és cserép lábairól, és darabokra zúzá azokat. (…) Az a kő pedig nagy heggyé lőn, és betölté az egész földet.” (31-35 versek)

Vajon mit jelent mindez?

A második fejezetet végigolvasva megértjük, hogy a különböző testrészek birodalmakat jelképeznek. A hetedik és nyolcadik fejezetekben a prófécia megismétlődik, azonban a birodalmakat itt már fenevadak (vadállatok) képviselik. Az arany fej – vagy Dániel 7-ben a szárnyas oroszlán – Babilont, az ezüst mell és karok a Babilont legyőző médo-perzsa szövetséget jelentik (a hetedik fejezetben ez egy oldalán fekvő medve, a nyolcadikban pedig kétszarvú kos), míg a réz hasak és oldalak Makedón Sándornak a perzsákat legyőző birodalmát szimbolizálja (a hetedik fejezetben négyfejű, szárnyas párduc, a nyolcadikban erős, egyszarvú kecskebak). A szimbólumok részleteiről és mély értelméről most nincs időnk szólni, azonban lépjünk tovább: a vas lábszárak, vagy, a hetedik fejezet szerint egy rettenetes, iszonyú erős, vasfogú állat⁹ a görögöket legyőző, ezután következő Római Birodalmat jelképezik, majd az ezt követő, részben vas, részben cserép lábfejek a Római Birodalom helyén keletkező új országokat.

És most figyeljünk oda a Szentírás magyarázatára: „És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint törékeny lesz. Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.” (Dániel 2:42-43)

Valóban, a Nyugat-Római Birodalom 476. évi összeomlását követően, a bukását elősegítő vándor népek – vizigótok, osztrogótok, germánok, szuévek, frankok, lombardok, herulok, vandálok, hunok, stb. – letelepedve vagy szétszóródva és tovább keveredve, a középkor idejére kialakították a mai európai nemzetek térképét. Azonban, amint a prófécia is leszögezi, e népek közül egyesek gyengék lesznek, mások pedig erősek, és habár „emberi mag által” vegyülnek – pl. az élükön álló királyok házasságai révén¹⁰ – mégis, többé nem egyesülnek. Most pedig tekintsük meg a következő verseket:

„És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll mindörökké. Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakada vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, ami ezután lészen.” (Dániel 2:44-45)

„És azoknak a királyoknak az idejében”… Valaki azt mondhatná, hogy már több mint 15oo éve tart azon királyok, azaz a megosztott Európa ideje… mikor alapítja hát meg Isten az Ő birodalmát? Amikor a tanítványok is efelől érdeklődtek, Jézus ekként válaszolt: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő rátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában, és a földnek mind végső határáig.” (Apostolok Cselekedetei 1:7-8)

A mi dolgunk, Jézus tanúiként a szüntelen vigyázás, ima, és Isten iránti hűség¹¹. Ekképpen lehetünk és maradhatunk tagjai a szentek népének, mely örökölni fogja Isten csodálatos országát, hol semmi fájdalom, szenvedés nem lesz többé, hanem csak kimondhatatlan szeretet és béke.¹²

Isten közbeszól…

Június 23-án, egy csütörtöki napon Nagy-Britanniában 46 millió szavazót vártak az urnákhoz. Az azelőtti felmérések szerint a két tábor szinte egyforma létszámú volt, egy kis előnnyel az ellenzők oldalán. De, amit mind az Únióért aggódók, mind az azt ellenzők tudtak: London 7-8 milliós, főleg Úniópárti lakossága fogja a szavazás végeredményét eldönteni.

Hétköznapról lévén szó, a londoniak először munkába mentek, majd következett volna a délutáni hazaéekezés utáni estebéd, majd az este tíz óráig nyitva tartó szavazóhelyiségekben való szavazás. Azonban délután hatalmas esőfelhők borították be a várost, majd az esőhöz szokott angolhoniak szemében is külőnleges erejű, órákig tartó zápor zúdult a városra. Az emberek egy része az állomások várótermeiben vagy a metrómegállókban ragadt. A helyi érdekű vonatok késtek, több szavazőhelyiséget be kellett zárni. Az Internetre rögtön felkerülő fényképeken látni lehet, amint az utcákon végigzúduló víztömeg az autók ajtajának fele magasságáig ér.Egyesek, későn érve haza, már el sem mentek szavazni. Az Úniópárti politikusok már az eső idején kifejezték a médiákban abbeli aggodalmukat, miszerint ez az eső végzetes befolyással lesz ügyükre. Sejtésük be is igazolódott: miután a tíz órakor végződő szavazás voksait másnapra összeszámolva, közölték a végeredményt, kiderült, hogy a kilépést óhajtók tábora négy százalékkal, azaz több százezezer szavazattal szerzett többet…

Kedves Olvasó!

Valaki vezeti e világ eseményeit! Valaki, aki szabad akaratra bocsátott minket, hosszan tűrve bűnt és törvényszegést, most a történelem órájára pillant, és nemsokára a nagy kő leszakad… Hol szeretnénk élni? Csupán még egy ideig a bűn és bizonytalanság világában, avagy, mikor mindezek elmúltak, a szeretet Istene által újjáteremtett világ felhőtlen boldogságában?

Ne habozzunk tovább, adjuk át életünket még ma Őneki!

„Amiket szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1 Korintus 2:9)

Jancsó Erik, Szászfenes

---

1. Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, és a Benelux államok: Belgium, Hollandia és Luxemburg
2. A nyugat-európai államok közül csak Svájc, Norvégia és Izland tarózkodtak a belépéstől
3. Az említett könyv 11o. oldalán
4. Közöttük sajnos a magyar és a román hadsereggel
5. Eredeti, ó-babiloni nyelven: Nabu-kudurri- uszur, azaz „Nabu, óvd meg a királyt!”
6. Dániel 2:2
7. Tőlük maradt ránk a manapság számos újságban és egyéb médiákban rendszeresen megjelenő horoszkóp is (Ikrek, Bika, Rák stb.), mely valójában a babiloni, káldeus horoszkópot jelenti
8. Állókép: a szobor régies neve
9. Lásd Dániel 7:7-et
10. Például 1914-ben, az első világháború előestéjén majdnem mindegyik európai nemzet élén egymással rokonságban levő királyok álltak (mindannyian az angol Viktória királynő családjához tartoztak), ami azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy a történelem addigi legvéresebb háborúját vívják meg egymás ellen.
11. „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek: mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.” (Máté 26:41)
12. Dániel 7:27, Jelenések 21:4