Véres karácsony
’89 decembere volt. A Bükkerdőből ereszkedtünk lefele egy ismerősömmel, amikor is lövésszerű dördüléseket hallottunk a város felől. De beérve a Hajnal negyed tömbházai közé, azt láttuk, hogy itt is, ott is fiatalemberek porolják a szemétházak előtti rudakon lógó szőnyegeket. A porolócsapások ugyanolyan, a falakról visszaverődő hangokat keltettek, mintha Kalasnyikovok dördültek volna el. Már nem is tudtuk, mire gondoljunk… Hát igen, december 21-e volt, javában folyt a karácsonyi nagytakarítás… Csakhogy valami furcsának tűnt: a fiúk mindenhol egyedül voltak, anyjuk vagy lánytestvérük nélkül, de ugyanakkor nem unottan, egykedvűen poroltak, hanem feszülten, állandóan figyelve, fülelve valamire a porolócsapások szünetei között…
Ma már úgy magyarázom ezt a jelenetet, mint ami szintén az általunk már ismert eseményre készült forgatókönyv része volt: az állambiztonsági erők negyedekben szétszórva lakó tagjai központi parancsra leküldik fiaikat ütemesen, erősen porolni, a városközpontban zajló lövöldözés elkendőzésére… Persze, végül a városba leérve rájöttünk, mi is történik valójában…
Azaz: valóban rájöttünk…?
Avagy időbe telt, amíg felismertük, hogy a régi vezetőt belülről eltávolítók forradalmi színjátékot szerveztek, úgy manipulálva minket, tudatlan kisembereket az akkor még egyszemű média által, ahogy csak akartak…
Azután, mennyire hittünk, reménykedtünk egy jobb életben… Hittünk román és magyar kormányokban, nyugati álomban, Európai Unióban…
Belépés az Unióba
Emlékszem egy fiatal portugál tanítónőre, akivel ’98-beli ittjártakor elbeszélgettem:
„Nálunk ’89-ben a kezdő tanítónői fizetés a minimálbér, azaz kb. 1oo eurónyi összeg volt… Ma, kilenc évre rá, uniótagokként a kezdő tanítónő fizetése 78o euró …”
Ez igen! Ki nem szeretett volna egy ilyen pénzügyi fejlődést! És amikor eljött a népszavazás pillanata, habozás nélkül az Unióra pecsételtem… s azóta is várom a 780 eurós minimálbért…
Portugália, Spanyolország, Írország – a ’8o-as években még gyenge színvonalú országok, melyeket az Unió rendkívüli támogatásban részesített, valamiféle csalétek szerepét játszották a volt kommunista tömb országai számára, hogy mi is reménykedhessünk – és oda bejutni vágyjunk…, miközben ők is lassan megint süllyedni kezdenek…
De valójában mi is történt?
Az uniós népszavazást megelőző hónapokban egy interjúra figyeltem fel a kolozsvári magyar rádióban, amikor is egy vásárhelyi üzletember a következőket mondta el: „Ne nagyon örvendjünk az Uniónak, mert ez főleg arról fog szólni, hogy a hatalmas világcégek mesterségesen olcsóvá tett termékekkel árasztják majd el az itteni piacot, s így néhány évig veszteségben mennek, míg az itteni termelőt teljesen megsemmisítve az egész piacot átveszik…”
Hmmm… elgondolkoztam, de nem akartam elhinni azt, amit most immár 26. éve egy ország termelő ereje rendkívüli fokú megsemmisítésének és a kistermelő lehetetlen helyzetbe juttatásának nevezhetnénk, „belső és külső” segítséggel – persze, kivéve a „nagy” játékosokat…
Megtévesztés …!
Vajon ki értheti meg igazán mindazt, ami körülöttünk történik…?
Valaki így fogalmazott egyszer: „Mintha valami ördögi erő működne a háttérben, minden korszakon át…”. Igen, a Biblia is szól egy fellázadt lényről, Sátánról, e világ fejedelméről1, ki az engedetlenség fiaiban munkálkodik2 – háborúkat, elnyomást, szegénységet, betegséget és kimondhatatlan testi-lelki szenvedést zúdítva azokra, akiket gyűlöl: Isten e Földön lakó teremtményeire, az egész emberiségre…
De vajon mindezen helyzetekben hol van az Úr? Fel tudjuk-e fedezni Isten Gondviselését minden történésben…?
Mennybemenetele előtt Jézus így szólt: „… és íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:2o). Igen: a jó és rossz napokban is, háborúban és békében, ínségben és bőségben, egészségben és betegségben, barátok között vagy magányban – Ő veled van. Megpillantottad- e már őrző karját életed különböző helyzeteiben…?
Menekültválság
Sátán sokféle húzása közül az egyik legfrissebb: a menekültválság. Mi áll mindennek a hátterében? Mi az igazi cél?
Nemrég több mint egy órán át néztem az interneten a különböző menekültekkel kapcsolatos videókat, és a lehetséges, baljóslatú, közeljövőbeni forgatókönyveket. Ezután lementem a konyhába, de úgy reszketett a kezem, hogy nem tudtam leállítani…
Most mi lesz…? Mi lesz, ha ez a nemzedék – mégpedig nagyon hamar – lesz a tanúja mindannak, ami Dániel könyvében már két és fél évezrede meg van írva:
„És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni…” (Dániel 12:1)
Tehát ez jön most? A nagy nyomorúság ideje? Szerencsére az Igevers folytatódik: „És abban az időben megszabadul a te néped, aki csak beírva találtatik a könyvben.”
De vajon ki tartozik Dániel népéhez? És milyen könyvről van itt szó?
Hogyan kerülhet be a nevem oda? Vagy: ott van-e már? Ezekről, ha az Úr lehetővé teszi, majd máskor beszélünk. A megoldás viszont itt van: bármi is jönne, az egyedüli menedékünk és gyógyszerünk Sátán csalásai és pusztító hatalma ellen Mihály, a nagy fejedelem, azaz a mi drága üdvözítőnk, Jézus Krisztus3.
Isten válasza
Másnap, miután imádkoztam, Isten igei gyógyszert is küldött „kéz és szívremegés” ellen: a 91. zsoltár néhány versét juttatta eszembe:
„Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal, a dögvésztől, amely a homályban jár, a döghaláltól, mely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobbkezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít (…). Mert azt mondtad te: az Úr az én oltalmam, a Felségest választottad a te hajlékoddá.” (Zsolt.91:5–7,9)
Kedves Olvasó!
Csak egyetlen dologtól kell félnünk: attól, hogy elengedjük Jézus kezét, hogy gonoszul eltaszítjuk Őt magunktól, Őt, aki annyira szeret… De hát a bízó gyermek, ha látja, hogy veszély közeleg, elengedné-e egy pillanatra is az ő szerető édesapjának kezét?
Az Úr segítsen meg, hogy ezentúl mindig Vele járjunk, míg eljutunk az Ő dicsőségébe!
„De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségedbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!” (Zsoltár 73: 23–25) Ámen!
(J.E.)
- János 14:30: „…jön a világ fejedelme, és énbennem nincsen semmije.”
- Efézus 2:1–2: „… holtak valátok a ti … bűneitek miatt, … a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.”
- Mihály – héberül: Mi-ká-Él – azaz: „Ki olyan, mint Él(Isten)”, megértésem szerint Jézus egyik bibliai neve. Őt látjuk más helyeken is eljönni az ő népéért, másrészt Júdás 9-ben Mihály arkangyalnak neveztetik, azaz angyalfejedelemnek (görögül arh-angelosz, vagyis angyalok- eleje/fejedelme). Jelenések 19:11–16- ban pedig Jézust látjuk, amint visszajőve, a mennyei, angyali seregeket vezeti. Tehát, ezekből arra is következtethetünk, hogy az angyalok vezére, vagy fejedelme a Bibliában Jézus, avagy Mihály.
