Vajon mit jelent és honnan ered a protestáns szó?

A protestálni ige a magyar „tiltakozni” latinos formája. 1526-ban a dél-németországi Speyerben a német országgyűlés vallási ügyekben szabad kezet adott a német államoknak egy újabb zsinat összehívásáig. 1529-ben azonban V. Károly német-római császár újabb birodalmi nagygyűlést hívott össze ugyanott, amelyen I. Ferdinánd osztrák király elnökölt. Ez alkalommal a reformáció ellenségei elhatározták, hogy gátat szabnak az új irányzatnak, és ennek érdekében olyan javaslat született, amely megakadályozta volna a mozgalom további területekre való kiterjesztését, és fékezte volna a megszilárdulását ott, ahova már eljutott.

A nagy kérdés az volt, hogy van-e joga Rómának és híveinek beleavatkozni az emberek lelkiismereti szabadságába, megszüntetve az egyéni döntés jogát? A rendkívül veszélyes helyzetben János szász választófejedelem¹ négy másik fejedelemmel és 14 szabad város képviselőivel együtt tiltakozást fogalmaztak meg az elhangzottak ellen, vállalva az ezzel járó halálos veszélyt. E merész lépés híre mindenhova eljutott, és a reformációs mozgalom vezetőit a protestáló vagy protestáns elnevezéssel illették.

A birodalmat fenyegető viszály lecsendesítésére Károly császár a rákövetkező évben újabb országgyűlést hívott össze a Speyertől nem messze fekvő Augsburgban. A protestáns vezetők elhatározták, hogy ez alkalommal egy pontokba szedett hitvallást nyújtanak be, amelynek megszerkesztésével Luthert, Melanchtont és társaikat bízták meg, melyet azután aláírtak a reformációt támogató fejedelmek is.

Luther nem jelenhetett meg a birodalmi gyűlésen, Isten Lelke azonban jelen volt. A hitvallást felolvasták, és újabb német fejedelmek fogadták el a benne foglaltakat, sőt, maga a császár is elismerte, hogy ezen cikkelyek csak az igazságot tartalmazzák. Ezt nevezzük az 1530. évi augsburgi, azaz magyarosan ágostai hitvallásnak, amely ma is a Lutheránus Egyház hitvallása. Számos nyelvre lefordították, és milliók fogadták el az évszázadok folyamán.

A reformáció terjedése üldözést, háborúkat és rengeteg vérontást vont maga után. Mártírok százezrei, sőt milliói szálltak sírba, kiállva a Biblia igazságáért, mígnem az új mozgalom ügye végül megszilárdult.

A reformáció elfogadóit az 1529-es speyeri tiltakozás óta hívják protestánsoknak, és e nevet később kiterjesztették az azóta megjelent evangéliumi mozgalmak híveire is.

(Bibliográfia: Ellen G. White: A nagy küzdelem, 11. fejezet: A fejedelmek tiltakozása)

Melyek a protestantizmus, azaz a lutheri (evangélikus) és a kálvini (helvét) vonal fő jellemvonásai?

• A Sola Scriptura² , Sola Fide³, Sola Gratiae⁴ hármas elve (Csak a Szentírás, Csak a hit, Csak a kegyelem – latinul)
• A Szentírás anyanyelvi fordításának a nép kezébe való juttatása.⁵
• Krisztus az egyedüli közbenjárónk Istennél⁶ (Szűz Mária és a szentek tiszteletének elvetése, azok szobraival, képeivel együtt).⁷
• A hívek egyetemes papságának elve.⁸
• Lelkiismereti szabadság.⁹
• A teljes Úrvacsora (kenyér és bor) híveknek való kiszolgálása, az addigi egy szín alatti (csak ostyával való) áldozás helyett.¹⁰
• Továbbá: a papi nőtlenség, az apáca- és szerzetesrendek, búcsúk és penitenciák (a bűnök pénzért vagy más érdemekért való megbocsátása), a papi feloldozás, a halottakért való ima és közbenjárás, illetve a purgatórium tanításának elvetése.

Mit értünk a Német-Római Birodalom alatt?

476-ban az Odoaker vezette germán seregek végső, megsemmisítő csapást mértek a Nyugat-Római Birodalomra, és az itáliai félszigeten így egy időre germán királyság keletkezett. Azonban Róma bukásától kezdve mindig megmaradt a Birodalom újjászületésének álma. E cél érdekében, a 800. évben Róma akkori püspöke, III. Leó pápa, Nagy Károly frank királyt római császárrá kiáltja ki egy olyan terület felett, amely Közép Európa egy bizonyos részét foglalta magába. 911-ben Károly utódainak, a karolingoknak utolsó német-ági királya, Gyermek Lajos meghalt, és azontúl az erre jogosult választófejedelmek az öt fő germán törzs vezetői közül választották ki a mindenkori császárt.

A Szent Német Római Birodalom megnevezést először 1254-ben használták a császárságra, amely voltaképpen sohasem vált a Római Birodalom utódjává, mivel számos független, királyi dinasztiák által vezetett, sokszor egymással harcoló ország, sőt, kisebb birodalmak is alkották – amelyek azonban többé-kevésbé elismerték uralkodójuknak a német-római császárt. Ezen császársághoz tartozott az idők folyamán a mai Németorszég, Ausztria, Észak-Olaszország, Lengyelország, Csehország, sőt, még egy ideig Hollandia és Svájc is, különböző más területekkel együtt. A császári címért mindig Rómába is le kellett menni, ahol a pápa megkoronázta az új uralkodót.

1618-ban kitört a Protestáns Únió és a Katolikus Liga közötti 30 éves háború, mely kiterjedt Közép-Európa nagy részére, és a háborúban résztvevő európai országok népessége egyharmadának életét követelte (kb. 8-11 millió halott). 1648-ban, a háborút lezáró vesztfáliai béke alkalmával szavatolták a tagállamok önálló külpolitikáját. 1806-ban pedig, az austerlitzi győztes csatáját követően, Napóleon az akkori, német-római császári címet utolsóként viselő II. Ferenc Habsburg-házi uralkodót az e címről való lemondásra kényszerítette, s így ez az év jelenti a születésétől fogva inkább csak elméletben létező Birodalom végét.

A 18. század híres, de sajnos istentagadó gondolkodójának, Voltaire-nek (1694-1778) szavait idézném végezetül:

„A Szent Német-Római Birodalom semmiképpen sem volt szent, de német, római, sőt még birodalom sem.”

(Jancsó Erik)

---

1. Ő a Luthert munkásságának kezdetén támogató, de időközben elhunyt szászországi Frigyes választófejedelem testvére.
2. „Semmit se tegyetek az Igéhez, melyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait.” (5 Mózes 4:2)
3. „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róma 5:1)
4. „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből, a Krisztus Jézusban való váltság által.” (Róma 3:24)
5. „… a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mindörökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük.” „Sőt, felette közel van hozzád ez Ige: a te szádban és a te szívedben van, hogy teljesítsed azt.” (5 Mózes 29:29, 30:14) „[A béreabeliek]… bevevék az Igét teljes készséggel, naponként tudakozva az Írásokat, ha úgy vannak-é ezek.” (Apostolok Cselekedetei 17:11)
6. „Mert egy az Isten, és egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus.” (1 Timóteus 2:5)
7. „Ne csinálj magadnak faragott képet, sem semmilyen hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön (…) vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat…” (2 Mózes 20:4-5)
8. „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el benneteket.” (1 Péter 2:9)
9. „…az életet és a halált adatam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess…” (5 Mózes 30:19)
10. „Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványainak, ezt mondván: Vegyétek, egyétek – ez az én testem. És vevén a poharat, és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.” (Máté 26:26-28)