Mózesről ezt olvassuk: „Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét.” (Zsidók 11:25)

Válasz: Igen, nyújt, de csak ideig-óráig – hogy azután learassuk keserű következményeit.

Mózes, akit a fáraó lánya fiává fogadott és akire valószínűleg Egyiptom trónja várt, fokozatosan rádöbbent rabszolgasorba hajtott népe nyomorára, és úgy döntött, hogy hátrahagyva a fényes jövőt és a palotabeli pompát – annak bálványimádásával és mindenfajta bűnével együtt – Isten ügye és az Ő népe mellé áll.

Az Igerész ekképpen folytatódik: „Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.” (26. vers)

Milyen hatalmas különbség lehetett a királyi palota és a Sínajbeli pásztorkunyhó között, ahol mint menekült, élete következő negyven évét töltötte! Az akkori világ legszebb női helyett csak szerető feleségének, Cippórának a társaságában, s az ételremekekben dúskáló asztalok helyett csupán a pásztorok egyszerű ételében részesült – azonban Isten áldásával és Lelkének jelenlétével együtt.

Mi hogyan döntöttünk volna? Ma – mit választunk?