Ma, a poszt-keresztény, egyre ateistább, elpogányosodó nyugati világ befolyása  alatt, országunk sokéves kommunista múltjával a hátunk mögött, számos kérdés tevődhet fel az emberek elméjében:

Biztos, hogy van Isten? És ha van, tudhatjuk-e, hogy milyen?

És: vajon éppen a kereszténység az igazi vallás?  Miért nem valamely másik, például az iszlám vagy a hinduizmus, vagy akármi más, vagy az összes együttvéve?

A Biblia: hát nemde azt is emberek írták? Hogyan lehet akkor Isten szava?

És ha az is volt valamikor, az idők folyamán nem módosult-e,vagy nem veszlődtek-e el részek belőle?

Akárhogyan is, bízhatok-e egy ilyen régi könyvben, számít-e az valamit is még ma, érdekelhet-e engem, e modern világban élő embert?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések gyötrik azokat, akik elgondolkodtak már az élet dolgain.

Szeretnék ezért most az olvasó elé tárni néhány lépést, amelyek által sikerült magamnak tisztázni az igazság ösvényét. Induljunk hát!

1. A tervezettség elve

Minden terv mögött egy tervező áll. Ezt részben az evolucionisták (a fejlődéselmélet hívei ) is elismerik, akik  habár a legbonyolultabb szerkezetek mögött (a sejt, a szem, az agy stb.) nem akarják meglátni, hogy valakinek mindezt ki kellett gondolnia, a sokkal egyszerűbb dolgoknál – mint például a régész ásónyomán kiforduló kis kőbalta esetében, melynek egyik vége le van pattintva, a közepe meg ki van fúrva – rögtön felkiáltanak: „Ezt ennek meg ennek a régi kultúrának egyik tagja készítette, ebben meg ebben az ősi korszakban!” De, ha erre egyiküktől  megkérdezném a baltát illetően: :  „De hát miért? Lehet, hogy csak úgy magától keletkezett , a hegy mélyében…, hisz tudta a Természet, hogy ilyesmire szükségünk lehet…”. Erre valószínűleg megdöbbenve tekintene rám, és talán az épelméjűségemben is kételkedne, majd valahogy így válaszolna: „Kedves barátom, hát nem látod hogy valakinek itt egy lyukat kellett fúrnia, hogy a fejsze nyelét beilleszthesse?  És ezen kívül   többszöri élezés nyomai látszanak, amelyet biztosan valamilyen más kődarabbal hajtottak végre…?! Hogy gondolod, hogy az ilyesmi csak úgy magától létrejöhet?”

Igazat adva képzeletbeli beszélgetőtársunknak, hozzáfűzzük: „Jó, de hát, ha egy ilyen egyszerű kis szerszám sem jöhet létre csak úgy magától, akkor milliószor bonyolultabb  szerkezetek – növények, állatok, rovarok, csillagrendszerek – előállhatnak csak úgy, önmaguktól?”  Ez olyan mintha azt mondanám: Egy fatányért vagy egy cserépkorsót valakinek ki kell gondolnia, és el kell készítenie, ám egy vadászrepülő vagy egy tengeralattjáró magától, a véletlenek hosszú sorozata révén létrejöhet…

Sokan megkérdezik ilyenkor: jó, de akkor, ha kezdetben nem létezett semmi, Isten miből teremtett? És Őt meg ki teremtette?

Először röviden az utóbbi kérdésre felelnék: Ha Istent is valakinek teremtenie kellett volna, akkor Ő is csak egy teremtmény lenne. Ám Istennek definíció szerint örök, végtelen, mindenható és mindentudó természetűnek kell lennie – mert ha nem, akkor ő is csak egy korlátozott, véges lény lenne, mint például mi, de akkor viszont már nem lehetne Isten… Másodsorban :

Azok a régi szép kémiaórák…

Sokszor keserves dolog volt tizenkét éven át a jelenlegi Báthory líceumba járni, többek között a kemény szigor miatt is, de ha most visszatekintek, nem volt mindez hiába.  A kémiatanárunktól például különösen féltünk, de az egyik órán mondott valamit, ami azóta nagyon a fejembe vésődött. Az atomról beszélt, amely atommagból és a körülötte a pályájukon röpködő elektronokból áll, ám amelynek felépítési arányai elképesztőek.

„Ne gondoljátok, hogy az atom úgy néz ki, mint a falon függő rajzokon” – mondta. (Azokon egy nagyobb labda, az atommag, és körülötte néhány kisebb golyó  volt kiábrázolva, nem messze tőle) „A valóságban teljesen másképp van: képzeljük el, hogy veszünk egy gombostűt, és letesszük a főtéri Szent Mihály templom tornya mellé. A gombostű pici feje az atommag, az első elektron pedig, mely akkora csupán, mint egy szikra, ott repül, ahol a kereszt van, hetven méter magasságban… Ilyenek a valódi arányok!”

Tehát az atom valójában egy erőtér! És minden, amit magunk körül látunk, sőt mi magunk is, atomokból épül fel – oxigénből, hidrogénből, szénből, nitrogénből¹…

Már az is hihetetlen, hogy az emberi tudomány mindezekbe bele tudott tekinteni, de Isten ezt is egy cél érdekében tette lehetővé: azért, hogy rádöbbenjünk, minden csak erőtér, azaz energia, és így jobban fel tudjuk fogni, hogy az egész világ Isten ereje által állt elő: úgy, hogy az Úr a saját végtelen erejének egy részét anyag formájában rendezte el.

Isten hatalma az, amely előhozta, és fenn is tartja minden pillanatban a világmindenséget: a bolygók és csillagrendszerek forgását, a sejtek működését, a magok csírázását,  szívünk dobbanását..

Krisztus Urunkról például ezt olvassuk:

„(…)mindenek Ő általa és Őreá nézve teremtettek. Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn.” (Kolossé 1:16-17)

„(…) Aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget.” (Zsidók 1:3)

Máshol pedig:

„Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állt elő.” (Zsidók 11:3)

Isten erőteljes szava szólt és lett. Íme, egy példa – a Nap, a Hold és a csillagok teremtése:

„És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén (…) És úgy lőn. (…) Teremté tehát Isten a két nagy világító testet (…) és a csillagokat.” (1Mózes 1:14-16)

El tudjuk-e mindezt képzelni? Ha Isten valóban mindenható, akkor természetesen megtehette ezt! Hisz nem ember Ő, hogy valami is lehetetlen legyen számára!

„Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten…” (Jelenések 13:5)

2. A szeretet nagy elve

Kedves olvasó! E pillanatban meghívlak, nézzünk körül figyelmesebben e világban! Valóban sok a szenvedés, jelen van a halál, a betegség, a különböző természeti katasztrófák…, de mindezek a bűn következményei, amelyek, okozójukkal együtt, nemsokára fel lesznek számolva. De mindezeken túl  meg tudod –e látni a Teremtő nagy szeretetét?

Lám, a virágok, madarak mennyi színben pompáznak…! Az anya szíve alatt hordja kicsinyét, és alig várja megszületését annak, aki szíve dobbanását hallgatva készül az élet nagy kalandjára, amelybe drága édesanyja vezeti majd be… De miért nem fekete-fehér minden? És miért nem fejlődnek és születnek gyermekeink egy fán lógó zacskóban? Isten ezt is megtehette volna!

Miért oly illatos a narancs héja, amikor körmünket belevájjuk? És a gerezdek is pontosan úgy, falatnyian sorakoznak, mintha zamatukkal szánkba kívánkoznának…

Mi az a csoda, amely lejátszódik, amikor az egymásnak rendelt fiú és lány egymásra tekintenek?

Igen, a gyönyörű naplementék, a fenyők övezte, hűs hegyi tavak, melyekben úszva a menny békéje és öröme csillan fel szívünkben…, a mindhalálig tartó, hű barátságok, az önfeláldozó, szülői szeretet, a  valóban szent házasságok boldogsága, és megannyi más: mindezek a mi csodálatos Alkotónk irántunk való lenyűgöző szeretetéről beszélnek…

„És mi megismertük és elhittük az Isten irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1János 4:16)

3. Az információelmélet

Ennek egyik elve szerint,  egy információs rendszerben csak az lehet benne, amit beletettek. Azaz: tegyük fel, hogy egy teljesen új számítógépem van, és szeretném a kínai nyelvet megtanulni. Ehhez pedig szükségem lenne egy kínai nyelvjavító programra². De ki tudná ezt nekem elkészíteni?  Természetesen csak olyasvalaki, aki ismeri e nyelvet, azaz aki birtokában van a kínai írásmódnak, szókincsnek és nyelvtannak.

Kedves Olvasó! Tudtuk-e, hogy a mi elménk nagyon hasonlít egy számítógéphez? Ebbe valaki a szeretet nyelvét, képességét is beprogramozta, azaz beleültette. De hát ki tehette volna ezt meg? Csupán egy olyan Valaki, aki rendelkezik a szeretet képességével, birtokolja azt. A légüres tér, a jéghideg, személytelen űr, vagy egy hatalmas robbanás – melyek semmiféle lelki tulajdonsággal sem rendelkeznek, ám amelyekben, az evolúcióelmélet hívei szerint eredetünk keresendő – miképpen ültethette volna belénk a szeretet, a barátság, a megbocsátás vagy az önfeláldozás ajándékait, vagy akár a kutyánkba is a hűség és ragaszkodás képességét?

4. A kommunikálás vágya

Ha az Alkotó szerető lény, akkor vágyik arra, hogy valamiképpen kapcsolatban legyen teremtményeivel. Valóban, a  szerető szülő is alig várja, hogy munkából hazatérve a gyermekeit magához ölelje, és  mindent elmeséljenek egymásnak. Ugyanígy, a szerető házastársak vagy a fiatal szerelmes pár állandóan egymás jelenlétére, meghitt közösségre vágyakoznak, amikor szívüket, lelküket kitárhatják egymás előtt.

A kísérlet

Egy rettenetes  kísérletről hallottam a 19. századból, amikor is árva kis csecsemőket külön szobákba helyeztek, etették, fürdették, ellátták őket, de senki sem szólhatott hozzájuk, sem  ölbe nem vehette őket …  hadd lássák, mi történik velük. Az eredmény: minden különösebb betegség nélkül, a kis babák egy éven belül mind meghaltak.

Valóban, a szeretet hiányában mind a lélek, mind a vele oly szoros kötelékben levő test elpusztul.

Ekképpen tehát, a Szerető Isten sem zárkózhat el némán gyermekeitől, mert ez már nem lenne szeretet. De vajon hogyan lép kapcsolatba velünk?

A vallások

Így érkezünk el a különböző vallásokhoz, amelyek mindegyike azt állítja, hogy Isten – vagy az istenek – nevében szól, és isteni kinyilatkoztatás birtokában van.

Az Isten utáni kutatásaim kezdetén, sok évvel ezelőtt értem el e pontra, és azonnal körülnéztem a vallások palettáján: hátha nem a kereszténység meg a Biblia mutatják be az igaz Istent, hanem az iszlám, a buddhizmus vagy a hinduizmus. Olvasni kezdtem hát az ezekről fellelhető könyveket, míg egy napon…

A Déli pályaudvaron

199o nyarán a vonatra vártam a Déli pályaudvaron, amikor is egy könyvstandhoz közeledve egy kis könyvre esett a tekintetem: Jézus Krisztus, vagy Buddha, Mohamed, hinduizmus³.  Azonnal megvettem, olvasni kezdtem, és mire a vonat Püspökladányig ért, hirtelen minden világos lett előttem.

 A nagy vallásokról valóban sokat írtak már, és a mostani cikkbe már nem férne bele egy kiterjedtebb elemzés, ám e lap későbbi számaiban megpróbáljuk röviden, de részletesen bemutatni őket. (nem kell új bekezdés) Addig is, egy nagyon kifejező példázattal szeretném bemutatni azt, amit akkor és azóta is megértettem:

A példázat

„Volt egyszer egy ember, aki útján haladva beleesett egy nagyon mély gödörbe. Megpróbált kijutni, vergődött, kínlódott, de hiába. Végső kétségbeesésében kiáltozni kezdett.

Arra haladt Mohamed⁴, meghallotta, és megállt a gödör szélén:

– Látom, beleestél a gödörbe… de hát, minden, ami történik, Allah akaratából van – és otthagyta.

Arra ment Krishna⁵, és lenézett:

– Ha kihúzlak, nem számít, ha otthagylak, az sem számít. Semmi sem számít, csak a megvilágosodás – és otthagyta.

Ekkor arra ment Krisztus, megsajnálta és azonnal kihúzta az illetőt.”

Ne felejtsük, hogy ez csak egy példázat, és nagyon sok jó és segítőkész ember van a nem-keresztény vallások tagjai között, miközben ezzel egyidőben sajnos mi, keresztények sem gyakoroljuk sok esetben felebarátainkkal szemben azt a szerető törődést, amire az Úr tanított: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” (Máté 22:39).

Ugyanakkor itt a vallások alapvető tanításáról van szó: mind az iszlámban levő kiszmet, mind a hinduizmus meg buddhizmus karma tanítása alapvetően a fatalizmust, azaz az előre megírt végzetbe való beletörődést sugallja. A karma törvénye például, amely elválaszthatatlan a reinkarnáció, azaz az újabb meg újabb testben való megszületés tanításától, olyan, mint egy pontszám: „Azért vagy most beteg, nyomorék vagy szegény, mivel egy előző életedben rossz karmát gyűjtöttél… Engedelmeskedj ez életedben a vallási előírásoknak, és a következő életedben  egy magasabb kasztban fogsz megszületni, talán éppen herceg leszel…

E tanítás eredményeképpen Indiában például milliók születnek és halnak meg az utcákon az éhség, a betegségek meg a nyomor miatt, míg a hinduizmus szentjei, a guruk meg a papok közül sokan hatalmas vagyonokat gyűjtenek össze az őket imádók adományaiból, anélkül, hogy az útszélen heverő szerencsétlenekre gondolnának.  A muzulmán világot is számos helyen szegénység, korrupció és az egymással való kegyetlen küzdelem jellemzi, hisz Mohamed is nemde karddal alapította meg vallását, és harcosait az egész világot legyőzni küldte szét…?

És Jézus…?

Mennyivel más az Úr tanítása: ő megalázta magát, szolgai formát vette fel, tanítványai lábát mosta, a tömegeket táplálta és gyógyította, és imádkozott az arcába köpdöső és őt verő, gúnyoló bűnösökért.⁶

Máté 25: 35-40 verseiben ezt olvassuk: „Mert éhes voltam és ennem adtatok, (…) (ha az idézetből kimarad egy rész, azt zárójelbe tett három ponttal jelöljük) jövevény voltam, és befogadtatok, (…) mezítelen voltam, és felruháztatok.” És az üdvözültek ekkor megkérdezik: „Mikor láttunk, hogy éheztél, (…) jövevény voltál (…) vagy mezítelen voltál…?” Akkor az Úr így felel majd nekik: „Bizony mondom néktek, hogy amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, velem cselekedtétek.”

Jézus tanítása az egymás iránti szeretet és irgalom. De hát, mondhatná valaki, a keresztény világ történelme is tele van egymás elleni háborúkkal, elnyomással és igazságtalansággal…!

Valóban, de a kínzókamráktól kezdve a lágerekig mindezt olyanok cselekedték, akik Krisztust igazán nem ismerték meg, és életüket nem adták át neki. De Jézusra ki tudna egy rossz szót is mondani?

A kardját előrántó, Mesterét vérontás árán is védelmezni kész Péterhez így szólt a Békesség Fejedelme: „Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.” (Máté 26:52) És ezek után meggyógyította a rá támadók egyikének, Málkusnak a sebét. (Lukács 22:51, János 18:10)

Ki tesz, ki tett még ilyet?

A szeretet Istene és az Ő Szava

Évszázadok ködéből hangzik ma is felénk Annak szava, aki a bűneinkért járó büntetést önmaga fizette le: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” (János 15:12)

És János apostol megerősíti: „Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1János 4:16)

Ne riadjunk vissza: ha úgy érezzük, nem látunk még tisztán! Tanulmányozzuk lehetőségeinkhez mérten a többi vallás tanítását is, de tegyük ezt úgy, hogy ezzel párhuzamosan a Bibliát is olvassuk, és imában kérjük Istentől: nyissa meg szemeinket, hogy megláthassuk és megismerhessük Őt, a Szeretet Istenét, megmutatva nekünk, hol található meg az ő valódi üzenete mihozzánk, e földi élet vándoraihoz.

 Igen, Isten döntése alapján a Bibliát isteni ihletésre hozzánk hasonló emberek írták⁷, és Isten Gondviselése őrizte meg azt a századok folyamán a pusztulástól, módosítástól; hiszen ha nem így lenne, akkor már minden valódi támasz és világosság nélkül élnénk, kiszolgáltatva a tévtanítások  bármiféle szelének – s ezt a szerető Atya nem hagyhatta, és nem is hagyhatja.

És ha majd az Ő, mibennünk munkálkodó Lelke a Biblia mellett tesz  tanúbizonyságot – ahogyan az én esetemben is történt, az Ő kegyelméből, 26 évvel ezelőtt –, akkor ne habozzunk: adjuk át életünket Őneki engedelmességre, és induljunk el  bízón Ővele a mennyei hazánk fele vezető úton.

„Szenteld meg őket a Te igazságoddal: a Te igéd igazság.” (János 17:17)

 „És mi megismertük és elhittük az Isten irántunk való szeretetét… Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket!” (1János 4: 16, 19)

                                                                                                                                  Jancsó Erik (Szászfenes)

---

1. A piciny atommagban levő protonok és neutronok esetében is ilyen megdöbbentő arányok uralkodnak.
2. Ez mutatná ki a hibákat a számítógépen megírt írásbeli gyakorlataimban.
3. A könyv szerzője: dr. Gerhard Bergmann, megjelent az Evangéliumi Iratmisszió kiadásában.
4. Az iszlámvallás alapítója.
5. Hindu istenség.
6. Filippi 2:7-8, János 13:5, Máté 14:19-21, 15:30, Márk 15:19, János 19:3, Lukács 23:34-35
7. 2Péter 1:21